A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

S. Lackovits Emőke: Református parókiák építése és típusai a Balaton-felvidéken a 18. századtól 1900-ig

házmegye püspöke (1842-1849) 1845-46-ban végzett egyházlátogatása során megdöbbenve tapasztalta némely plébános méltatlan lakásviszonyát, s egyes plébániaépületek siralmasan leromlott állapotát. Akadt néhány ház, amely még vályogfalú, zsúptetővel, kicsiny ablakkal, s a szigetelés hiánya következtében állandóan nedves falakkal állt. Különösen kirívó volt az akai és a szápári plebániaház állapota. Akán „a plébános szobácskái alacsonyságuk, nedvességük miatt egészségtelenek; kicsi ablakai miatt, melyek azon felül még nyugat felé szolgálnak, sötétek, s közülük csak az egyik fűthető. A szobák ki vannak ugyan deszkákkal padlózva, de a fal mellett már rothad a padló s ezért a békák nemcsak nyáron át, hanem télen is kuruttyolni s ugrándozni szoktak benne. Többnyire pedig, kivált télen, konyhafüsttel, gőzzel annyira megtelnek, hogy az ember majd megfúl bennük, mi már a plébános szemeit meg is gyengítette. A rossz ajtók és ablakok miatt folyvást szükséges télen fűteni, a nedvesség miatt pedig a bútorok és könyvek mennek tönkre. E lak ezen kívül még számtalan alkalmatlansággal jeleskedik... A konyha oly kicsi, hogy a cseléd alig fordulhat meg benne, de ugyanilyen a cselédszoba is. De szűk a padlás, hasonlóképpen az udvar... Az épület szalmával van fedve, de folyvást rosszul, azért minden ami a padláson van, romlik, kivált a gabona".

16 Szápáron „az egész plebániaház elhagyatottan, árván áll. Teteje mindenfelé úgy ereszti át a hólevet és esőt... A padlás deszkái a plébános két szobájának padlását kivéve, végtől-végig merő szúette rongyosak. Volt is eset már, hogy midőn a gazdaasszony, bár legvigyázatosabban lépdegélt dolgai között, alatta letörött deszkával az istálló magas padlásáról a lovak közé zuhant... Mivel a rossz födél miatt szüntelen ázik a ház, a falon alácsurgó víz áztatva gyengíti a falat... az átázás következtében alulról is feltörik a víz..."

17 A vörösberényi plébánia pedig hiába rendelkezett négy szobával, valamennyinek annyira rossz volt az állapota, hogy alig lehetett bennük lakni.

18 Több helyen a gazdasági épületek düledező voltára panaszkodtak. Ilyen körülmények között a püspök legfőbb törekvése a bajok orvoslása volt. Elgondolkodtató azonban az a tény, hogy üldöztetés nélkül némely plebániaház a legnyomorúságosabb körülmények között vergődő 18. századi református lelkipásztorok parókiaépületeinek szintjére süllyedt le. A református parókiaépítészet a 19. század második felében még nagyobb lendületet vett. 1850 után a negyven egyházközségből tizenötben építettek parókiát. Balatonszőlősön 1890-ben kőből, nádtetővel, Balatonudvariban ugyancsak kőből 1860-ban, Berhidán 1860 körül vertfalú vályogházat emeltek a lelkésznek. Csajágon 1867-ben kőből, és vályogból, Hajmáskéren kőből, kétszobás épületet építettek, amelyet 1935-ben újabb két szobával toldottak meg. Köveskálon 1880-1890 között épült a kő- és téglafalú parókia, amelyet 1908-ban átalakítottak. Literen 1862-ben gerendás mennyezetű lakóhelyiségekből álló parókiát építettek, amelyet 1913-ban átalakítottak. Nemesvámoson 1895-ben épült a lelkészlak, már akkor cseréptetővel. Ősiben 1870-ben készült el a kő és vályogfalú parókiaépület 16. MESZLÉNYI Antal 1941. 76. 17. MESZLÉNYI Antal 1941. 77. 18. MESZLÉNYI Antal 1941.77. 238