A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

7. kép. A Vitai-köz Szentgálon 1942-ben. VAJKAI Aurél felvételéről reprodukció: OSZKÓ Zsuzsa ben új telekrendezési és építkezési módot alakított ki. Méghozzá úgy, hogy többnyire érintetlenül hagyták a belterület határait. A beltelkeket kezdték el megosztani több periódusban a felmerülő igények szerint, sokszor radikális megoldással. A családok önállósult tagjai építkeztek a közös beltelken, egymás mögött, jobbára a főutcára merőlegesen, keresztben megosztva a telkeket. Ritkán előfordul az utcára párhuzamos megosztás is, rendszerint a telkek végén, lezárásként. MAKSAY Ferenc szentgáli kutatásai alapján megállapította, hogy a belterületi földek relatív bősége tette lehetővé a telekaprózódást.

36 Egy-egy beltelek eredeti viszonylagos nagysága adott módot a többszöri megosztásra. MAKSAY megállapítása - ma már tudjuk - általános érvényű tájunkra. A családi birtokok, így a beltelkek osztozkodás útján való aprózódásának semmiféle korlátozó intézkedés nem állt útjába. Rendelet híján kizárólag a gazdák józan belátása szabta meg az aprózódás mértékét. Ilyen esetre már 1751-ből létezik példánk. Ekkor Szentgálon egy fél telket hét testvér között kellett volna megosztani. Mivel a telket csekélynek ítélték a hét atyafi családja számára, osztatlanul hagyták.

37 Máskor viszont a kisméretű telket is megosztották az örökösök között, nyilván kényszerhelyzetben. Alsóörsön 1858ban - de bizonyára már korábban is - 1424 négyszögölnyi telken kilenc ház állt. Ebből öt a Hetesy családé volt, a többi a famíliába beházasodottaké.

38 Az eredeti36. MAKSAY Ferenc 1973. 22. Azzal a megjegyzéssel, hogy „a belterületi földeknek ezt a relatív bőségét az osztozások, eladások során végbemenő aprózódás egy-két nemzedék leforgása alatt eléggé megapasztotta." 37. MAKSAY Ferenc 1973. 23. 38. LICHTNECKERT András 1996. 412. 202