A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

leg Hetesy család bírta felső funduson feltehetőleg másfél évszázad alatt tipikus közös udvar, az építészeti szakirodalomban társas udvarnak, több lakóházas udvarnak nevezett településszerkezeti formáció jött létre, ugyanúgy, mint régiónk eredendően egyházas beltelkein. Bár a folyamat általános, az esetek egyediek, családtörténet és földrajzi viszonyok által specifikusak. Kiterjedt és alapos levéltári kutatás, valamint terepmunka árnyaltabbá tenné a folyamatról alkotott képünket. Az épületek, a lakó- és gazdasági épületek egy telken való számbeli növekedésével az udvar egy sávja út, utca funkciót kapott. Ennek neve vidékünkön köz, azaz közös út, amelyet a faluközösség minden tagja, az idegeneket sem kizárva szabadon használhatott. Az épületek felőli keskenyebbik része a gyalogút, a szélesebbik a szekérút. Az utcáról helyenként kőből emelt oszlop, „bástya" választhatta el a gyalogutat, szekérút felőli részén és a következő házsor oldalán, a köz túlsó végén esetenként kapukővel. Kiskaput, illetve kaput nem építhettek a szabad, korlátlan használat miatt.

39 Mivel többnyire szalagtelkeken alakultak ki tájunk közös udvarai, az eredetileg sem nagy gazdasági udvarok tovább aprózódtak, illetőleg megszűntek. Csak a legszükségesebb disznóól - régiónkban hidas, padlásán a tyúkóllal -, trágyadomb, árnyékszék, tűzifa és favágó hely, helyi terminológiával favágító fért el rajta sok helyütt, néhol, mint a javarészt napszámosok lakta Kövesd

40 közeiben, nem is volt gazdasági udvar. A közök kialakulását vidékünkön elősegíthette bizonyos esetekben a nagymérvű állattartás hiánya. A közben élőknek egyszerűen nem volt szükségük az önálló gazdasági udvarra. A gazdasági udvarokból a szérű gyakran kiszorult a köz végére családonként megosztott területtel vagy - mint pl. Nemesvámoson

41 - közös szérűt használtak. Veteményeskertekre alig találunk példát a közös udvarokon. A fellelhetők, illetve az emlékezet által rekonstruálhatók is kisméretűek, mint Noszlopon. E településen a kertek a közös udvar végén helyezkedtek el sávosan, családonként azonos területtel. Nemesvámoson helyenként a köz lebontott házainak helyén alakítottak ki veteményeskerteket, gyümölcsöst. Gyümölcsfákat egyébként általában rendszertelenül telepítettek a közökben. Nem csupán a hely hiánya miatt, hanem mert a Balaton-felvidékieknek és a Bakony déli peremvidékén élőknek több évszázada szőlőbirtokuk volt gyümölcsössel a Balaton-felvidéki hegyekben. A Bakonyalja szelíd dombjain szintén szőlőparcellák húzódtak meg, a sorok között vagy a parcellák végén gyümölcsfákkal. Veteményeskerteket vidékünkön a szövetkezetesítésig, az 1950-s évek végéig, néhol később is a határ faluhoz közelebb eső részén, patakok, vízfolyások mentén találunk.

42 39. A Bakonyban különben sem állítottak kis- és nagykaput, de - DORNYAY Béla szerint - az 1920-as évektől német hatásra a magyarok is kezdtek építeni.; DORNYAY Béla 1927. 36-37. 40. Teljes neve Balatonkövesd. A helység 1940-ben egyesült Csopakkal. A 18. század elejétől kuriális falu a nemesi kúriákon élő zsellérekkel. Veszprém megye helytörténeti lexikona II. 149-150. 41. VAJKAI Aurél 1959a. 104-105. A közös szérű „szürü" nem általános, de gyakori Nemesvámoson, s a Szentgál környéki zsúfoltabban épített falvakban. 42. WALLNER Ernő 1968. 63. Alsóörsről: „A párhuzamos utcák mellett csak egészen kis kertek vannak, vagy nincs is kert. Jutott azonban zöldségeskert minden háznak a falu északi peremén, még belsőségi területen a patak mentén." 203