A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Balassa M. Iván: Sarvaly – a népi építészeti értelmezés és újraértelmezés lehetősége

1. kép. A sarvalyi feltárás összefoglaló rajza A népi építészeti munkák hagyományos anyag-szerkezet-forma tagolását követve először a sarvalyi építőanyagokkal foglalkozom. A jobbára csekély mélységből feltárt, gyakran csak az avarból előkapart egymás mellé rakott kövekből, az alapozásból, valamint abból, hogy a cölöp és gerendalyukak hiányoztak, adódott a következtetés, az épületek koalapozasos boronafaluak voltak. A fal anyaga azonban szinte teljesen hiányzik, egy megszenesedett tölgygerenda (kocsányos tölgy) az egyik ház kemencéjénél került elő.

6 Ezen kívül építésre alkalmas fa elszenesedett maradványára még három esetben bukkantak, kettő közülük tölgynek, egy bükknek bizonyult.

7 Tehát a boronafalak kemény-, lombos fából készülhettek.

8 Ezeknél az a probléma, hogy nem szolgáltatnak olyan hosszú, hozzátehető, jól megmunkálható építőanyagot, mint a tűlevelűek, a fenyőfélék, és csak elvétve lehetett belőlük olyan nagyméretű, az egy méter vastagságot is elérő talpgerendákat készíteni, mint amilyenre hivatkozás történik.

9 A sarvalyi épületek meglehetősen 6. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 30., 133. - a növénymaradványok közül a szénmaradványokat dr. STEIBER József határozta meg. 7. A 12. ház alatt volt a két kocsánytalan tölgy, a 7. ház 1. helyiségében pedig a bükk lelet - HOLL ImrePARÁDI Nándor 1982. 133. 8. A lombosfa használata északabbra is általános volt ebben a korban, a morva-szlovák etnikai határon a hegyvidéken a régészeti feltárások a 16. századig a tölgy, szil, kőris, gyertyán, valamint a mogyoró (nyilván a fonásnál) és a puha nyár és fűz használatát mutatták ki - FROLEC, Václav 1983. 97. 9. HOLL Imre 1979. 34. 112