A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Balassa M. Iván: Sarvaly – a népi építészeti értelmezés és újraértelmezés lehetősége

hosszúak, ezért a talpgerendákat feltételezhetően toldani kellett. Lehet, hogy ez a magyarázata annak, hogy gyakran a lakóház egymás után következő helyiségeinek tengelye nem esik egybe, mint ez pl. a 8., 10., 15., 17., 21. háznál nyilvánvaló.

10 A lombosfa használatának van egy szerkezeti következménye is. A népi építészeti megfigyelések azt mutatják, hogy a rövidebb faanyag miatt egy vegyes faltechnikát szoktak alkalmazni. A sarkokon a „klasszikus" boronaillesztést találjuk, ugyanakkor a falsík valamely részén egy függőleges gerendába történő zsilipeléssel „toldják" a gerendákat.

11 A „pincék" habarcsba (4 objektum) vagy agyagba (2 objektum) rakott kő falazata,

12 a sima felületek jó színvonalú kőművesmunkáról vallanak, ami nem mondható el az épület egyéb részeinek alapozásáról. Ez is egy olyan kérdés, melyről érdemes lenne elgondolkozni, hiszen az analógiaként említett csepelyi III. munkahelyen előkerült háznál KOVALOVSZKI Júlia mégcsak nem is utal a kőalapra, viszont említ egy 25 méter hosszan követhető alapozás-árkot, valamint égett patics- és faszéndarabokat.

13 A korát sem tudjuk meg a közlésből, de valószínű, hogy a későbbi, a 16. századig terjedő időből származhat. Ezzel szemben például a morvaoszági falufeltárások, Mstënice, Pfaffenschalg vagy Konüvki 14-15. századi házainál jól megépített kőalapon nyugodtak a boronafalak.

14 Ugyanez tapasztalható Alsó-Ausztriában a cseh határhoz közel feltárt Hard falu házainál.

15 De erre lehet következtetni a Szepesszentpálon (Pavl'any)

16 és Gortván

17 előkerült, Sarvallyal nagyjából azonos korú leleteknél is. A sarvalyi épületek alaprajzi elrendezésére térve azt hiszem, nem kell külön részleteznem, hogy a feltárók két csoportra osztották őket: pincés- és kamrás házakra. Az elkülönítés egyértelműen annak alapján történt, hogy az épület végső helyiségének falazott kő fala/alapozása volt, vagy ez hiányzott. Nehézséget okoz azonban, hogy még a legrészletesebb közlésben is hiányoznak az alaprajzokról az alapvető szintkották, teljes épületről csak a 15., 16-ról van hosszmetszet, valamint a „pincékről", ahol kereszt- vagy más, jellemző részletet rögzítő metszetet is közreadtak. Az egész feltárás összefoglaló térképén a szintvonalak 1 méteresek, illetve helyenként 50 cm-esek. így rendkívül nehéz az épületrekonstrukciók értelmezése, kiegészítése, hiszen az épület belsejének, illetve környezetének szintviszonyai e szempontból alapvető fontosságúak. Minden10. Az objektumok elhelyezkedésével és elrendezésével kapcsolatos megállapításaimnál a három alapközlésben, tehát HOLL Imre 1979.; PARÁDI Nándor 1979.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. megjelent összefoglaló, illetve alaprajzokat használtam, a továbbiakban ezekre, hacsak valami különös okom nincs, nem hivatkozom. 11. A megoldás észak-magyarországi előfordulását Id. BALASSA M. Iván 1994. 100. 12. PARÁDI Nándor 1979. 52. 13. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 247. 249. - 30. ábra, a nagy területen szétszóródott kövek inkább a kemencéből származhatnak. 14. NEKUDA, Vladimír 1981. 129-146.; NEKUDA, Vladimír 1975.; NEKUDA, Vladimír 1986. 33-46.; SAUROVÁ, D. 1967. 163-174.; SAUROVÁ, D. 1971. 169-183. 15. FELGENHAUER, Fritz 1983. 107-113. 16. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 92-93. 17. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 93. 113