S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

A Kárpátok előterében élő magyarság hitvilága a sámánizmushoz állt közel, de a keleti sztyeppéken már megismerték a mohamedán, zsidó és nem utolsósorban a keresztény vallásokat is. Minden bizonynyal a nyolcadik, ún. kabar törzsbe, amely eredetileg három törzsből alakult, különböző eredetű, vallású népek tartoztak. Ezek békésen megfértek a magyarság hét törzsének népével. Igen lényeges volt népünk korai történetében a katonáskodó réteg. Köztudomású, milyen jelentős ütőerőt képviselt a magyar sereg. A nomád harcmodor alkalmazása, a távolható reflexíjak, a közelharc fegyverei, a kiválóan idomított, edzett lovak stb. azt bizonyítják, hogy a honfoglalók magas színvonalon szervezett, jól irányított sereggel rendelkeztek. Hosszú évtizedeken keresztül, elsősorban zsákmányszerzés céljával, az ún. kalandozások idején rettegésben tartották szinte az egész akkori nyugati világot. A magyarok adófizetői voltak a környező szomszéd uralkodók egy része. Egy-egy ilyen hadjáratban a magyar seregnek csak kis része vett részt nemzetségfő vagy törzsfő vezetésével. Fontos megjegyezni, hogy az esetek zömében a magyar csapatok nem csupán rablási szándékkal indultak a kalandozó hadjáratokra, hanem elsősorban az egymással gyakran perlekedő szomszédos területek urainak kérésére. Fizetségük az volt, amit győzelem esetén szereztek. Kétségtelen, hogy ezek a kalandozó hadjáratok a fegyveres, katonáskodó rétegnek jól jövedelmező anyagi forrást jelentett és egy-egy hercegség vagy birodalom megadóztatása állandó, évi bevételt is hozott. Ezek a hadjáratok, és egyúttal a magyarok első krónikái említései már a 830-as években, az etelközi tartózkodás idején kezdődtek. Ezt követően kisebb-nagyobb megszakításokkal 130 éven keresztül hallunk katonai tevékenységükről. A honfoglalás után is még jó 75 éven keresztül ez maradt a vagyonszerzés egyik módja. E csatározások során nyílt alkalmuk arra, hogy a szállásaiktól nyugatra eső, távolabbi vidékeket is megismerjék. így amikor Árpád vezér 895 tavaszán átkelt a Kárpátokon, a magyarság számára már ismert területre érkezett. A honfoglalást közvetlenül kiváltó ok a besenyők 895-ös, második nagyméretű támadása volt, amely a védelem nélkül maradt magyar szállások ellen irányult. Az etelközi megtelepedés kezdetén az igen nagy kiterjedésű szállások a besenyő és úz támadások következtében jelentősen összeszűkültek. A magyarok nyuga6