S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

gyök egy részét a ruhára varrták fel. A keleti viselet alapján valószínű, hogy az álló gallérú, bő ujjú ingeket a nyaknál oldalt kis bronzgombbal fogták össze. Az ing ujját a leletek tanúsága szerint szalaggal húzták össze, míg a rangosabb női viseletben ezeket szélesebb lemezkarpereccel szorították le (5. kép). Nem volt ismeretlen a bronzhuzalból hajlított, elkeskenyedő végű karperec sem (3. kép). Ujjúkra bronz, X mintával díszített vagy egyszerű lemezgyűrűket Q—O ° 0

1 O O °ö° o; o 3. kép. Köznépi női sírok leletei. (Nyak- 4. kép. Köznépi gyereksírok leletei és karperecek) húztak. A mindennapi, ház körüli tevékenység során használt fanyelű vaskést az övről lelógó kis bőrtokban hordták. A felnőtt nők viseletének pontos mása volt a kislányoké is, csupán a karperecek, gyűrűk mérete volt más (4. kép). Minden bizonnyal a ruhák színében az életkortól függően voltak különbségek, legalábbis a néprajzi megfigyelések erre utalnak. Ennek nyomait a sírok feltárása során már nem tudjuk megállapítani. Úgyszintén csak feltételezésekre szorítkozhatunk a honfoglalók lábbelijének rekonstrukciójánál. Valószínűleg bőr-, irha- vagy nemezanyagból varrták. Eleje összeszűkült, kissé felkunkorodott. Lehet, hogy az asszonyok színes fonallal még külön is díszítették ruháikat. A köznépi férfiviselet legjellemzőbb tárgya a hasonló szabású és anyagú ruhát összefogó vascsat és az övről lelógó, tokban tartott vaskés. O oi O 12