Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Majdán János: Vasúti vállalkozók a Dunántúlon

kosok. A dunántúli vicinálisokat elsősorban az érintettek szerették volna megépíteni. Kiugróan sok engedélyes élt Vas, Somogy, Zala és Sopron megyében. (11, 9 és 6 fő). Veszprémben 5, Baranyában 4, Fejérben 4, Győrben 2, Tolnán 1 miniszteri engedélyt szerző volt. A dunántúli megyék közül kettőben — Esztergomban és Mosonban — még a kezdeményezés szintjén sem foglalkoztak vasutak építésével. A vasútépítésében élenjárók anyagi helyzete nagyon eltérő képet mutatott. A szerény bevételekkel rendelkező újságírótól, az engedélyezési és építési költségeket előteremtő vállalkozókon át a nagy tőkeerőt képviselő bankárokig, földbirtokosokig vagy iparvállalatok tulajdonosáig minden adózó rétegből került ki előmunkálati engedélyt szerző polgár. A bankokon kívül a Széchenyi és Hunyady család tagjai tudták a legkönnyebben vállalni az anyagi terheket a vicinálisok építésekor. A legnagyobb „tőkefölösleggel" a komlói Engel János rendelkezett, aki komlói bányatulajdonosként vált érdekeltté a sínek lerakásában. A vicinálisokat első perctől támogatók sorában kilenc a főnemes, akik nagyszerű érzékkel figyeltek föl arra, hogy a vaspályának milyen hatása lesz környezetükre. A kezdeményezők számát és területi elhelyezkedésüket vizsgálva kiderül, hogy a Dunántúlon Sopron, Vas, Somogy, Fejér és Zala megyék vállalkozóit és testületetit foglalkoztatta legerőteljesebben a vicinálisok építésének kérdése. A részvényjegyzők Az előkészületeket végző szervező bizottságok a lelkes hangulatú gyűlések és tanácskozások után idővel kénytelenek voltak fillérre pontos pénzügyi számításokat végezni. Ennek első lépéseként az „érdekeltség" közgyűlésén megpróbáltak elfogadni egy hozzávetőleges költségvetést, s ez volt a tényleges építési (vagy befektetési) költség. Ebbe beletartozott a tervezéstől az építésen, a forgalmi eszközök beszerzésén át a csatlakozási költségekig minden. A költségek ismeretében került sor a második ütemre, amikor végrehajtó bizottságot választottak. A 10-15 főből álló testület fő feladatának a részvényjegyzést tekintette és egy előre rögzített időpontban megkezdték az érintett települések és gazdák meglátogatását, hogy minden lehetséges kötvényjegyzővel személyesen találkozzanak.

21 A törvényekben előírták, hogy a tényleges építési tőke 35%-át törzsrészvénnyel szedhették össze.

22 A törzsrészvények 30%-át kezdetben készpénzben kel32