Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Farkas Gábor: Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában

ben voltak, illetve elégtelennek bizonyultak a gigantikus beruházásokhoz, vállalkozásokhoz, a nagytöke felhagyott az itteni üzletkötésekkel. Sőt, a burzsoázia néhány képviselője másutt kereste a boldogulást, legtöbben a fővárosban, vagy a Monarchia iparosodott településein telepedtek meg. Az első világháborúig a polgárcsaládok nagy számban költöztek el Székesfehérvárról, és éppen azok, akik a legvagyonosabbak voltak. Székesfehérvár ezzel kiesett a nagytőke érdekköréből, így nem is tudta kihasználni azt a gazdasági lehetőséget, hogy a környék mezőgazdasági termékeit iparilag feldolgozza.

10 A nagy uradalmak, a latifundiumok gabonatermelő s állattenyésztő üzemek maradtak, teljes vertikum kialakítására a tőke hiánya miatt nem nyílt lehetőség. A lokális helyzeti energiát a kékfestőipar, a bőripar és némileg a malomipar használta ki. Mindhárom iparágba az új, tőkés elemek épültek be, SiFelmayer István és fiai kékfestőgyár 1861-ben alakult a Gaja-kanális mentén. Az 1888-ban elhalt alapító fiainak irányításával a gyár kinőtt lokális helyzetéből, s egész Európába szállította termékeit. 1900-ban 300 alkalmazottja volt, a termelést 200 munkagépen végezték.

11 A nagy hagyományokkal rendelkező fehérvári kézműves bőripar az ötvenes-hatvanas években halt el, a bőriparosokat három manufaktúra szívta fel. A Palotai külváros fehértímárai (tobakok) a Weiss és Tüll cég alkalmazottai lettek. A cég terménykereskedéssel alapozta meg a vállalkozást, majd a kereskedelmi tőkét bőrgyárba invesztálta.

12 1870-től termékei a Monarchia piacain ismertek voltak. Akkor már Weiss Károly és Miksa irányította a gyárat és a terménykereskedést.

13 Ugyancsak a Palotai külvárosban, a Jancsár csatorna mentén szervezte meg kéziüzemét Kovács Ferenc, aki tehénbőrök kikészítésével foglalkozott. Üzeme 1902-ben lett gyártelep. A harmadik bőrüzemet Wiener Ignác működtette, aki bőrkereskedő volt, de 1889-ben cipőfelsőrész-készítő üzemet alapított, ahol 20 munkást foglalkoztatott.

14 A mezőgazdasági termékfeldolgozás a malomiparra korlátozódott, ami azonban csak a helyi szükségletet látta el. A régi városi malmokat modernizálták: Sörházmalom, Kalló, Purgermalom. Ujak alapítására is sor került, elsősorban az Első Budapesti Gőzmalom Rt. említhető székesfehérvári telepével, ill. Eppinger Ignác malma, amely napi 180 q őrlési teljesítményt nyújtott.

15 A malmok mellett azonban hiányoztak a tészta- és kenyérgyárak. 254