Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Farkas Gábor: Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában

négy millió korona jelzálogkölcsönt fizetett ki a nagybirtokosoknak. A Takarékpénztár 1873 óta gabona- és áruosztályt is működtetett, de a Közgazdasági Bankban szintén létesült áruosztály. A város közgazdasági életében a különböző biztosítási intézeteknek is kiemelt szerep jutott, melyek képviseletként, ügynökségként, főügynökségként működtek Székesfehérváron: az Adriai Biztosítási Társulatnak, amely felölelte az összes biztosítási ágazatot, volt külön baleset- és jégkár biztosító osztálya is. Ez a főügynökség a Székesfehérvári Takarékpénztárral szerződést kötött, ami nagyobb pénzügyi műveletek végrehajtására adott számára lehetőséget. A Trieszti Általános Biztosító vagyona olyan jelentős volt, hogy önálló pénzintézetet hozott létre, s a Minerva Rt. óvadék, azaz kaució biztosítást képviselt.

8 Az Osztrák-Magyar Bank az 1880-as évek elején növelte magyarországi fiókjának a számát, és ezzel a pénzügyek is hosszabb időre nyugvópontra jutottak. (Hatását Székesfehérváron is érezték.) A hetvenes években a pénzügyek a városban stagnáltak, de ezt követően — különösen a Kereskedelmi Bank forgalma — már jelezte a dinamikus fejlődést; a pénzintézet széles körű tevékenységével számottevő tényezője lett a városi, sőt a vármegyei gazdasági életnek is. A hetvenes évek válságának következtében az évtized végén az agrárius ideológia

9 konzervatív irányból indított támadást a merkantil gazdaságvezetés ellen. 1879-ben a székesfehérvári országos ipari és mezőgazdasági kiállítás keretében a nagybirtokosok gazdakongresszust tartottak, ahol a tőkés társadalmi fejlődést bírálták. Olcsóbb hiteleket, állami beavatkozást követeltek a mezőgazdaság, mindenekelőtt a nagybirtok védelmére. Ennek annyi eredménye lett, hogy a pénzintézetek kiszélesítették feladatkörüket, további gabona- és terményosztályok létesültek a pénzintézeteken belül, a segélyező egyletek kölcsönt folyósítottak a kisbirtokosoknak cséplő- és vetőgépek, vasekék, trierek és egyéb mezőgazdasági felszerelési tárgyak beszerzésére, sőt ingatlanok — egyes esetekben pedig házhelyek — vásárlására. Mindez azonban nem intézményesült, kormányszinten nem nyert támogatást, így megnyugtató eredményre sem vezethetett. Amikor országos viszonylatban — a 19. század utolsó évtizedében, századunk elején — a gazdasági élet meghatározó formája a nagyvállalat lett, és az ipari termelés egyre inkább a pénztőkétől függött, megmutatkozott Székesfehérvár gazdasági lemaradása. Megállapítható, hogy a tőkés fejlődés 19. század végéig tartó szakasza városunk helyzeti energiáiból táplálkozott, s amikor e források kimerülő253