Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

T. Mérey Klára: Az ipari vállalatok és vállalkozások „átalakulása” Dél-Dunántúlon (1876–1910)

és lemezárúgyár, amely 16 munkással dolgozott 1912-ben, takaréktűzhely alkatrészeket állított elő és szállított eladásra. Ugyanakkor, az Egyesült Pécsi Réz, Fém és Lakatosárugyár Rt. 200 lóerős gépparkkal és 480 munkással épületvasalásokat, lószerszámvereteket, vasállványokat és hidakat, víztartályokat, szivattyúkat, takaréktűzhelyeket gyártott és szállított közeli és távolabbi piacokra. E gyárak termékszerkezete arra vall, hogy a közvetlen környék szükségletét kívánták kielégíteni, s csak a feleslegből szállítottak elsősorban a déli piacokra.

6 Ha azonban a gyáralakulásokról beszélünk, akkor a statisztikai adatok mellett további szempontokat is figyelembe kell vennünk. Azt, hogy mi tette lehetővé az ipari üzemek egy részének olyan értelmű technikai átalakulását, ami gyáriparként minősíti őket. Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. Vizsgálnunk kell, a családtörténetig lehatoló mélységben, azokat az ipari vállalkozói portrékat, akik egyénisége fontos szerepet játszott egy-egy vállalkozás sikerében. Érdemes nyomon követni azt, hogy miként vált az orgonaépítés mesterségét a céhlegényekéhez hasonló vándorlások során elsajátító Angster Józsefből Pécsett nevezetes orgonagyáros. Vagy: miként alakult át a földesúr akaratából a 18. század végén Simontornyán megtelepült tímármester kis műhelye — az utódok szívós munkája és kitűnő képzettsége révén — nem egészen száz év alatt egy bőrgyárrá. Hogyan létesült földesúri „hobby"ból egy puszta, mely a selyemhernyók tenyésztéséhez szükséges szederfáktól kapta a Szedres nevet, s amely utóbb a Tolnán létesült selyemfonó egyik nyersanyagszállítója lett? Miként érkeztek erre a területre Olaszországból szakmunkások, akik a tolnai és mohácsi selyemfonók munkásnőit a gyári munkára megtanították? S tovább lehetne sorolni a dél-dunántúli vállalatok és vállalkozók átalakulásának példáit. A vállalkozói akaratnak és képzettségnek, azonban a gyárak alapításakor találkoznia kellett a területen élők igényeivel is. Dél-Dunántúl nagy részén nem ismeretlen már ebben az időben a gyárak létrehozása iránti igény és akarat, melynek legfontosabb mozgatórugója a városokba özönlő szegények munkanélkülisége, elhelyezkedési lehetőségük megteremtése. Itt most csak egyetlen példát említenék. Pécsett, elsősorban a 19. század végi nagy f iloxéra vész után, amely kipusztította a hegyoldalak munkaalkalmat kínáló szőlőit, a város vezetői mindent megtettek azért, hogy a kincstár dohánygyárat telepítsen a városba. Kötegnyi levél, érvek hosszú 24