Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

T. Mérey Klára: Az ipari vállalatok és vállalkozások „átalakulása” Dél-Dunántúlon (1876–1910)

sora bombázta a kormányokat, minisztériumokat e cél érdekében, amíg végül 1913-ban a dohánygyár működni nem kezdett. A 19. század végén a dél-dunántúli városok versengve pályáztak ipartelepekért, amelyek hasznos működéséből több pénzt reméltek a közcélok megvalósítására. Maguk a városok vezetői mérték fel a polgárság ipar iránti igényeit, s tették meg javaslataikat üzemek telepítésére és megnyitására. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a Monarchia által támasztott gazdasági igényekről sem. Mint minden állam, a Monarchia — háború esetén — szintúgy hasznos segítőtársat látott az iparban. Itt röviden utalok rá, hogy egy 1900-ban Bécsben megjelent állami kiadvány Magyarország ipari üzemei között Dél-Dunántúl egyes üzemeit is számon tartotta. A felsorolásban szerepelnek a Dél-Dunántúlnak szövött árukat előállító üzemei épp úgy, mint a lábbeliket, a bőröket előállító gyárak. Összeíratták a malmokat (Dél-Dunántúlon több, mint 150-et), a pékségeket, a szeszégetőket, amelyek jórészt egy-egy nagybirtokhoz kötődve a pusztán működtek. Feljegyezték Baranya és Tolna megyék bányaüzemeit, két vasöntőt Baranyában és gépgyárat Pécsett, továbbá lánckovács üzemeket. Feljegyezték a téglavetőket, mészégetőket, cementüzemeket, faraktárakat, fafűrész üzemeket stb, ami világosan jelzi, hogy állami elvárások is ösztönözték Dél-Dunántúl elmaradott iparának a fejlesztését.

7 Az ipari vállalatok és vállalkozások átalakulásának — a háttérben rejlő és az előtérben is fel-feltűnő — számos oka volt. De, ugyanakkor több kritikusa és szenvedő alanya is ismert. A kritika a közgazdászok oldaláról érkezett. If j. Leopold Lajos, elemzéseiben, Tolna megye kisiparának lassú eltűnését, s ezzel párhuzamosan a gyáripar más megyékben való megszületését mutatta be. Somogy megyében az ugyancsak közgazdász gróf Széchenyi Imre az ipar átalakítását sürgette, melynek — szerinte — a mezőgazdaságon alapuló élelmiszeripari hálózat létrehozása lenne a módja. Mindketten kiemelték e kérdéskör szociális oldalát, vagy „hátterét": a pusztuló kisipart, illetve a válságba jutott kisparaszti birtokot.

8 A vállalatok és vállalkozások mindig részei a kornak, melynek követelményeivel meg kell alkudniuk, melyet ki kell szolgálniuk. 1867 után, Magyarországon és ezen belül Dél-Dunántúl területén szintén megindult a gyáripari fejlődés, s e folyamatnak csak közbülső állomása volt 1910, valamint az azt követő néhány esztendő. 25