Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

T. Mérey Klára: Az ipari vállalatok és vállalkozások „átalakulása” Dél-Dunántúlon (1876–1910)

A táblázat statisztikai adatsora annyiban azért „sántít", hogy 1876ban alkalmazottnak tekintettük a segédeken és a munkásokon kívül az inasokat is, noha ők akkor még csak tanulták a mesterséget, így nem is sorolhatók a teljes értékű munkások sorába. Ebből adódik azután az a furcsa arány, mely szerint ekkor Dél-Dunántúl üzemeiben (inkább műhelyeiben kellene mondani) 50,3% az alkalmazottak aránya, a vállalkozóké pedig, akiket az akkori vállalatok számával vettünk egyenlőnek, 49,7%. Az elmozdulás 1910-ben ehhez képest így túl nagy, az alkalmazottak aránya 51,5%, ezzel szemben a vállalatok aránya, 48,5%. Ha azonban a hivatalos összeírások adatait nézzük, 1890-ben az „önállók" aránya 54%, a segédszemélyzeté 46%, 1900-ban 45% és 55%, illetve 1910-ben az ipari keresők egészét véve alapul, 41% az önálló kereső és 59% az alkalmazott.

4 Itt utalok arra, hogy a vállalkozó és az ipar dolgozói (keresői) között 1910-ben felfedezhetők eltérések, ennek magyarázatát egy külön tanulmányban már felvázoltam.

5 A vállalatok, illetve a vállalkozók számaránya és az alkalmazottak aránya közti eltérés, néhány iparágban legalábbis, a megváltozott technológiából fakadt. így pl. a kő-, föld-, agyagiparban, vagy ahogyan újabban nevezik: az építőanyagiparban, továbbá a nyomdaiparban, és a vegyiparban a gépek, új eljárások bevezetésével a feldolgozás módja megváltozott. Másutt, az iparszerkezetben bekövetkezett változás a piachoz igazodás jele, a divat változása egész iparágakat tett tönkre. A térségben megjelenő és több irányban kiépülő vasút kezdte éreztetni a hatását éppúgy, mint a kormányok ipart támogató politikája, a gyáripar telepítése. Helyenként áramtelepek létesültek, és a gőzgépek mellett feltűntek a villanymotorok. A 2. számú táblázatban feltűntetett alkalmazottak egy része határozottan gyári munkás. Erre utal pl. a bőripar erős munkáskoncentrációja. Az új ipartörvények teszik lehetővé, hogy a vállalkozó tőkés ne maga irányítsa a gyárat, hanem alkalmazott szakemberekkel végeztesse ezt a munkát. Az 1910-ben feljegyzett gyáripari statisztikából kiderül, hogy Dél-Dunántúl területén ekkor a következő iparágakban voltak gyárak: 22