Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester
dunai kotrás stb.), melyekből több kerül Győrbe, ha a város is hozzájárul létesítésükhöz. Ez a hosszú lejáratú kölcsön 5% körüli kamattal elindítja a városi jövedelemforrások bővülését, gyorsítja az urbanizációs folyamatot, lendületet ad a modern városfejlesztés ügyének. A nagykolcsonön kívül további forrásokat is mozgósítani kellett a nagyszabású városfejlesztési tervhez. Zechmeister határozott kézzel hozzányúlt az adó- és illeték addig használt módozataihoz, számolva azzal, hogy ennek komoly politikai természetű kihatásai lehetnek. Az ingatlan átruházás illetékét tíz év alatt a négyszeresére emelték, amely húsz ezer forint éves többletbevételt hozott a városnak; 2%-kal növelték az útadót, de csak a 45 forint felett adózó polgárok esetében. Ugyancsak emelték a szikvíz, az ásványvíz, a pezsgő, a sör és a bor fogyasztási adóját. 1893-ban 12 új adó- és illetékfajtát vezettek be, amely közel 180 ezer forinttal növelte évente a város bevételeit. Ezek közül a házbéradóból, a szántók és legelők bérbeadásából, a helypénzből, a kövezetvámból, az alapítványi pénzek kezeléséből voltak a legnagyobb forrásbővítő bevételek. 20 Összességében: a város teljes adóbevételeinek 55%-a származott a megreformált és az új adófajtákból. A városi pótadó viszont soha nem haladta meg az 58-60%-ot, kímélve ezzel a vállalkozó polgárság tőkealapját. Az adóreform miatt a vállalkozói oldalon mutatkozó konfliktusokat sikerrel tompította a városi kölcsönkötvények kibocsájtása, melyet a kormányzat erősen korlátozott a nagybankok érdekeinek sérelme miatt. Győrött azonban megtalálták a törvényes megoldást a helyi takarékpénztár bekapcsolásával. Szorgalmazták a városi-közösségi célra felajánlott magánalapítványokat , melyek pénzforgalmát a városi hivatal bonyolította, nem kevés bevételhez jutván ezzel is. A 18 alapítványból a Bisinger alapítvány és a szegény alap több milliós tőkével rendelkezett. Az alapítványok úgyszólván teljes mértékben fedezték a város szociális kiadásait (óvoda, népkonyha, szegényház, árvaház stb.) A magas útvám miatt meggyült a városvezetés baja a megyével és a környékbeli terményszállítókkal. A megye és a város egyébként békés viszonyára árnyékot borító útadó ügyében a belügyminiszter mérsékletre intette a várost. Zechmeister a városfejlesztés Achiles-sarkának tekintette a híd-kérdést. Óriási aktivitással vetette be magát a hídépítési programba. Kemény vitában sikerült elérnie, hogy a sétatéri hidak és a szigeti Rábca híd vasból épüljenek, ám a konzervatív nyomásnak engedve hozzájárult, hogy a hosszúhíd fából készüljön. Zechmeister maga tárgyalt a tervező és kivite201