Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester
fogásoktól mentesen szólt a regionális szerepkörre pályázó, modern nagyvárost megcélzó fejlesztési elképzeléseiről: a közlekedés, a raktárbázis, a csatornázás, a vásártér korszerűsítése mellett kórházépítésről, iskolákról, szegénység elleni küzdelemről fejtette ki a városvezetés konkrét cselekvési tervét. Az ülésről tudósító Győri Közlöny így értékelte beszédét: „Zechmeister Károly polgármester kibontotta a zászlót és nagyszabású terveket fejtegetett, melyek alkalmasak arra, hogy a város évtizedek óta tartó tespedésből, mondhatni letargiából új pezsdulesnek és anyagi fejlődésnek induljon". Zechmeister bölcs türelemmel hallgatta az első hetekben a bizottságokban, a Lloydban, a kaszinóban és a sajtóban szinte robbanásszerűen felszínre kerülő javaslatáradatot. Tudta, hogy mindez október 13-i beszédének következménye, és neki kell e javaslatokból a fő kérdéseket felismerni és megragadni. Két dolog foglalkoztatta: kire számíthat nagyszabású tervei végrehajtásában és hogyan finanszírozható a realitásokra szelídített városfejlesztési program. Ami az első kérdést illeti: érezte, hogy minden vállalkozó és bátran cselekvő győri polgár a szövetségese. Elsőként a Lloyd társaság ülésén bíztatta a kereskedő polgárságot, tudván azt, hogy Győrött ekkor még mindig ez a réteg a gazdasági és politikai meghatározó erő. Állandóan együttélt az általa létrehozott ipartestülettel és mint jogász, komoly szerepet szánt a jogász-ügyvéd értelmiségnek, melyet gazdasági beépültsége és szakértelme révén a vállalkozási folyamat szellemi bázisának s organizátorának tekintett. A megújulás tömegbázisa ugyanakkor a nagylétszámú kisiparos és kiskereskedő réteg, amely az urbanizációs vállalkozásoktól remélhet kitörési lehetőséget. A finanszírozásban, más városok példája alapján, tapasztalhatta, hogy a városfejlesztés dinamizálásának leggyorsabban bevethető eszköze és forrása a hitel, mely ebben az időben 18 előnyös közgazdasági feltételeket kínált a magyarországi urbanizáció előmozdításához. Zechmeister úgy gondolkodott, hogy konverziós hitelműveletekkel 19 gyorsíthatók az urbanizációs beruházások, ezzel növelhető a város cselekvő vagyona. 1891 szeptemberében kezdték az ún. városi nagykölcsön felvételének hosszan elnyúló vitáját. A nagykölcsön lényege, hogy ötven éves lejáratra 1,4 millió forintot vesznek fel a legszükségesebb és halaszthatatlan beruházások finanszírozására (hídépítési program, főreáliskola, csatornázás, vásártér rendezése stb.). Másrészt, aktívan szorgalmazzák a városban a kincstári beruházásokat (gyalogsági laktanya, királyi tábla új épülete, 200
