Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester

A városépítő polgármester Zechmeister Károly négy évi kapitányi működése során azonnal hozzálátott a rendőri munka megreformálásához, majd ennek megfelelően, a városi rendőrség újjászervezéséhez. Megszüntette a rendi időket idéző városrészi hadnagyságokat és a városházára, a város közvetlen szolgálatára koncentrálta a rendőri tisztviselői állományt. A polgári igényeknek megfelelően a rendőri munkát szigorúan jogi alapra helyezte, minimálisra szorítva a rendőri túlkapásokat. Intézkedései hatására javult a város közbiztonsága, csendesebb lett a kikötő környéke. Mint kapitány kezdeményezte az 1886. évi kolerajárvány idején a járványkórház építését, melyet okos és hatásos érveivel valósággal kikényszerített a közgyűlésből. A folyópartokon tapasztalt rendezetlenség megszüntetésére, valamint felismert gazdasági érdekből javasolta közraktárak létesítését. Családi indíttatások vezérelték, midőn szívós munkával megszervezte az ipartestületet. A várospolitikát befolyásoló kezdeményezéseivel már messze túlnőtt azon a szerepkörön, melyre a rendőrkapitányi tisztség predesztinálta. Nemcsak a tisztviselői kar, hanem a város lakói is hamar felismerték benne a határozott kezű, s főként cselekvő hajlamú városvezetőt. Megválasztásában nemcsak a kereskedőtőkés csoport érdeke, hanem a városlakók szándéka és akarata is érvényesült. Zechmeister Károly polgármesterré választásakor — némi meglepetésre — nem hirdetett programot, csak a város érdekeinek szolgálatát hangsúlyozta a „nyüvánosság és vüágosság" jegyében.

17 Program helyett azonnal reformokhoz folyamodott és cselekedett: úgyszólván teljesen kicserélte a tisztikart, fiatal, energikus egyéneket állítva a legfónosabb posztokra. Egyszerűsítette a városi adminisztrációt, gyorsította az ügymenetet. Új pénzkezelési szabályzatot dolgozott ki a nagy városi „panama" tapasztalatai alapján. Összevonta a ház-, gyám- és az adópénztárat és a pénztári forgalmat ellenőrzött szakapparátusra bízta. Kitűnő politikai érzékkel zárta le, alig egy év után, a sikkasztási ügyet. A hosszú évekig tartó pereskedést megelőzve megegyezett az érintett tisztviselőkkel a várost ért kár megtérítésében. A pénzhiány hamarosan megszűnt, mindenki emelt fővel került ki a válságos helyzetből. A város, megszabadulván morális terhétől, fellélegzett és úgy érezte, új időszámítás kezdődik életében. Zechmeister az 1888. október 13-i városi közgyűlésen vázolta fel hosszú távú városfejlesztési tervét, és önmagához hűen, röviden, retorikai 199