Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester

továbbra is, a közvetítő gabonakereskedelem érdekeit szolgáló „kommunális háttér" (raktározás, malom, piac) biztosítása volt, másrészt számításba kellett vennie a nagy távolságokkal járó szállítások technikai fejlesztését is (vasútépítkezések, dunai kotrás, a kikötő korszerűsítése, vasúti szárnyvonalak kiépítése stb.). A Győrön kívüli feladatok (vasút- és közútépítkezések) kezdeményezésében és kivitelezésében komoly tényezőnek számított az 1859-ben megalakult Győrvidéki Gazdasági Egylet. Az öt megyére kiterjedő gazdasági érdekszövetség jelentősége akkor nőtt meg, midőn Győr tranzitkereskedelmének pozíciói meggyengültek, s a győri piac számára létfontosságúvá vált az észak-dunántúli és a csallóközi régió termény- és állatfelhozatala. A várospolitika alakulásához jó keretet adott az a tény, hogy Győr, mint törvényhatósági jogú város, gyakorlatilag a megyével azonos jogállásban intézhette, képviselhette ügyeit. E közjogi lehetőséggel jól élt a város, s közgyűlésein, de főleg a közgyűlés mellett működő bizottságokban igen szakszerű érdekérvényesítő mechanizmus alakult ki. Az utóbbiak szerepe a dualizmus évtizedei során folyamatosan növekedett, s elmondható, a vállalkozó polgárság törekvéseinek, a szakmai és közgazdasági megalapozottság szempontjából kitűnő közigazgatási műhelyei és fórumai lettek. A dualizmuskori városfejlődés szempontjából meghatározó volt a gaz dasági élet alakulása. E téren, kiinduló pontként a Bach-korszak évtizedét kell megidéznünk. 1855-ben a Győr-Bruck-i vasútvonal megépítésével jelentős gazdasági fejlődés indult meg Győrött a kiviteli gabonakereskedelem addig soha nem tapasztalt, igen nagyarányú fellendülése következtében. A délvidékről, Bácskából, Bánátból és az Alföldről a Dunán Győrbe szállított gabonafélék a győri piacon keresztül jutottak el tengelyen Bécsig és részben Bécsen keresztül az örökös tartományokba. Győrt a korabeli sajtó Bécs „éléskamrájának" is nevezte. Bécsben a pályaudvar mellett, kizárólag a győri szállítmányozók részére, külön raktárát épített a vasúttársaság. Innét vitték tovább a magyar gabonát Stájerországba, Svájcba és Németország déli tartományaiba. A gabonaszállítások iránti igény rekord volumenű gabonaforgalmat idézett elő Győrött, mely nagyságrendekkel múlta felül a pesti gabonabörze forgalmát. Míg 1858-ban 405 hajó 1,3 millió mérő gabonát szállított Pestre, addig Győrig 817 hajó 6,3 millió mérőt hozott fel a Dunán.

2 A Győrbe szállított nagy mennyiségű gabona közel 90%-át az átrakás után azonnal továbbszállították nyugat felé. A győri folyópartokon lázas 193