Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szabó Péter: A győri kézműves polgárság vállalkozásellenes mentalitása

igazolásával felvételét kérje a céhbe. A Stádel-féle mezőgazdasági gépgyártó műhely csak az iparszabadságot biztosító 1859-es császári nyílt rendelet nyomán kérvényezte a gyári cím és működési engedély megadását.

12 A céhes megkötések további károkat okoztak a munkaerő szabad vándorlásának megnehezítésével is. Hiába biztosította már 1840 óta törvény a gyáralapítás lehetőségét, a szükséges munkaerő kiképzésénél hátrányt jelentett, hogy a céhek többnyire elzárkóztak a nem céhes helyen képzett legények befogadásától. Az is gátolta a nagyüzemmé való fejlődést, hogy a végletekig specializálták a különféle rokon szakmákat, lehetetlenné téve az áttérést, a munkaerő szükséglet szerinti szakmaváltását. Érdekes, hosszan tartó pereskedéssel próbálták elhatárolni szakmai tevékenységüket a győri vargák és tímárok. Az egykor bőrkikészítéssel (is) foglalkozó vargák a piaci igényekhez (és a jövedelmezőséghez!) alkalmazkodva áttértek a lábbelik kizárólagos gyártására. A nyersanyagellátás szükségletei így lehetővé tették a csak bőrkikészítéssel foglalkozó tímár szakma specializácioját. A vargák által készített lábbelik közben kimentek a divatból, ezért a mesterek ismét a bőrkikészítésből próbáltak jövedelemhezjutni. Ez viszont sértette a tímárok érdekeit, ezért folyt a per, melynek végén a vargák egy „új" szakma engedélyeztetésével, immár „magyar tímár" mestereként hivatalosan is végezhettek cseres bőrkikészítést.

13 A felsorolt példák igyekeztek érzékeltetni azt a szakmai, gazdasági környezetet és légkört, amely hatással volt a kézművesek közgazdasági gondolkodásmódjának, vállalkozási mentalitásának kialakulására. Érzésünk szerint az erős céhes kötöttségek, különösképp a verseny tilalma, valamint az egyéni képességek érvényesítésének akadályai, másrészt a szervezet önvédelmi rendszere és túlélési élményei összhatásukban egyértelműen megkérdőjelezhették a vállalkozás értelmét és hasznát. Ez a felfogás aztán a céhrendszer törvényi felszámolása után, a kapitalista fejlődésnek a kisipart is érintő kihívásai nyomán vált fontossá. A kibontakozó nagyipari fejlődés a gépi tömegtermelés reális veszélye hamarosan igényelte volna a vállalkozó szellemű, alkalmazkodni képes stratégiát, amely nem csak a veszély elhárítására lett volna alkalmas, hanem meghatározhatta volna a továbbfejlődés megbízható irányát és módját. Nos, a céhrendszer védőhálójában nevelődött iparos-nemzedék ismét a régi reflexek szerint, az iparszabadság lehetőségével önállósodó kontárok konkurrenciáját igyekezett meggátolni, amikor számaránya és viszonylagos szervezettsége következtében meglevő társadalmi, politikai súlyát az iparszabadság törvényi korlátozása érdekében vetette be. Az 187