Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szabó Péter: A győri kézműves polgárság vállalkozásellenes mentalitása

1884-es ún. II. ipartörvény a szakképesítési követelmények megszigorításával a céhes korszak illúzióját kelthette, ezzel azért segítséget adott a túléléshez.

14 A kisipar számára a versenyben való helytállás képessége nemcsak a megmaradás egzisztenciális lehetőségét kínálta, hanem a kitörési irány meghatározását is. Túlélési stratégiaként a kölcsönös önsegélyen nyugvó szövetkezeti mozgalom gazdasági előnyei, a technikai fejlődés vívmányainak alkalmazása és — nem utolsó sorban — éppen a vállalkozó szellem, az alkalmazkodó- és cselekvőképesség kínálkozott. Ezek együttes alkalmazása esetén a kisipar számára esély nyílt volna a gyáriparral való egyenlőtlen verseny megkerülésére és egy új munkamegosztás vállalására. Olyan, egyedi, kiváló szakmai képességeket igénylő termékek gyártására, amelyek a tömegtermelés számára előnytelenek, ugyanakkor a kézműves technológia számára gazdaságosan alkalmazhatók. Az eddigi kutatások nem tisztázták megnyugtató alapossággal a kézműves polgárság reagálását a második ipari forradalom kihívásaira. A népességi adatok, az iparűzők mobilitásáról szóló információk és általában az ágazat helyzetét jellemző mutatók nem adnak egyértelmű képet az iparos-polgárság helyzetéről. A számadatok az 1860-as évektől a századfordulóig terjedő periódusra stagnáló tendenciát jeleznek, míg a győri nagyüzemi szerkezet kialakulásának időszaka az 1890-es évektől javulást (!) mutat a kisipar helyzetében.

15 Valószínű nagyon alapos kutatások tisztázhatják, hogy az iparos népesség talpon maradásában mekkora szerepet jászthatott az alkalmazkodókészség, a vállalkozó mentalitás. Azok az ismert jelenségek, amelyek ebből a szempontból elemezhetők, a kisiparos réteg vállalkozásellenes felfogását, vagy legalábbis passzivitását éreztetik. Ilyen, már több helyen ismertetett eset, a győri Ipartestület „közös gépműhelyének" története.

16 Ez a létesítmény a kisipar megsegítésére tett kormányzati törekvés egy megvalósult példája. Az ún. „állami gépsegély" a helyi kezdeményezésként létesített műhelyek berendezéséhez nyújtott pénzbeli támogatás volt, általában a beruházás összegének fele részére terjedt ki. Ez a megoldás egyben a szövetkezeti mozgalom kibontakozását is segítette, hiszen a beruházás pénzügyi fedezetét szolgáló üzletrészek, részvények — az állami támogatás révén — automatikusan a dupláját érhették volna. 188