Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

V. Fodor Zsuzsa: Vállalkozások és városfejlődés a század eleji Veszprémben

birtokos, a püspökség és a káptalan, a külterjes gazdálkodás révén felhalmozott értéktöbbletet nem ipari vállalkozásokba fektette. Nem csupán a dunántúli megyeszékhelyek átlagától elmaradó fejletlen iparstruktúra, korszerűtlen gazdasági szerkezet hagyományozódott a következő évszázadra, hanem az ipari fejlődés szempontjából hátrányos társadalmi szerkezet is, melyben a tisztviselői, a papi jelleg konzerválódott. A városnak egyre nagyobb gondot okozott a gyári termelésre átálló ipar kedvezőtlen hatása, ami azzal járt, hogy egyre nőtt a fokozatosan tönkremenő és munkanélkülivé váló kézműves sereg. 1907-ben például több mint 1000 részleges, vagy teljes munkanélkülit regisztráltak Veszprémben, ami meghaladta a munkaképes lakosság 15%-át.

5 A közmű- és házépítésekkel és néhány gyár létesítésével nem nyílt elegendő munkalehetőség. Nem véletlen, hogy Veszprémből, illetve Veszprém megyéből oly nagy számban vándoroltak ki a század első évtizedében.

6 A városi élet alakulásában az „objektív" adottságok mellett döntő a súlya a „szubjektív" szférának is. A városvezetés összetétele, sajátos érdekei és szemléletmódja, cselekvési elszántsága mind-mind döntő befolyást gyakorol a dolgok menetére. A polgári mentalitás nem csupán mint vállalkozói magatartás jelenhet meg, ám kifejeződhet a közügyekben, a kultúrát illető reformgondolkodásban, általában az új iránti fogékonyságban, a gyors reagálásban. E kritériumoknak megfelelő vezetője volt Veszprémnek 1899-1910 között Szeglethy György polgármester, akinek tíz éves működése alatt ugrásszerűen fejlődött a város. Az előrehaladás felgyorsításában kitűnő partnere volt dr. Óvári Ferenc takarétpénztári igazgató, továbbá számos városi képviselő, kis- és középpolgári tőkés elem, iparosok, kereskedők, ügyvédek és tisztviselők. A polgárosodás igényeinek tökéletesebb kielégítéséhez ugyancsak hozzájárult az alsó- és középfokú tanintézeteket, templomokat, középületeket építtető, jótékonykodó és művészetpártoló báró Hornig Károly megyéspüspök 1882 és 1917 között. Szeglethy ambiciózus városfejlesztő koncepciója egyaránt felölelte a piacbővítést, utcarendezést, középítkezéseket és a villanyvilágítás bevezetését, valamint a balatoni vasút ügyének keresztülvitelét. Ez az infrastrukturális modernizálás közvetve az ipari vállalkozások számára teremtett kedvező külső feltételeket. Nem a városvezetés akaratának hiánya, hanem főként a tőkeszegénység az oka, hogy Veszprémben csak 1908-ban vezették be a villanyvilágítást. Mellette már 1898-ban állást foglaltak a városi 162