Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

V. Fodor Zsuzsa: Vállalkozások és városfejlődés a század eleji Veszprémben

tanácsban, mégis tíz évnek kellett eltelnie, hogy a terv megvalósuljon. A fejlett kézműiparral, gazdag mezőgazdasági környezettel rendelkező Pápa már 1904 óta élvezte a villanyt, melyhez az elszántságon túl, a megszerzett hitel is hozzásegítette. A megyeszékhelyen ugyanakkor attól tartottak, hogy a villany bevezetése adósságba dönti a lakosságot.

7 A város vezetése tudta és hirdette, hogy lejárt a magábazárkozó, az elszigetelt élet ideje, gazdasági nyitottságra van tehát szükség és a település jövőjét egyedül a jól tervezett vasúti összekötettés, illetve a gyáripar képes csak biztosítani. Ennek az átgondolt politikának az eredményeképpen a vezetők megkísérelték idecsalogatni a vállalkozókat. Ingyenes telket, az építéshez olcsó követ, adómentességet, kedvező víz- és villanytarifát ajánlottak a gyáralapítóknak.

8 Nagyot lendített az ügyön az 1909 júliusában megnyitott Balatonvidéki Vasút, amely közvetlen kapcsolatot létestített a jutási állomással, s Almádi-Alsóörs-Füred irányában a Balatonnal. 1896ban a győr-dombóvári vonal kiépítésekor a 120 000 koronás hozzájárulás ellenében csak kis vicinális belső állomást kapott a város, ezzel viszont belső pályaudvarhoz jutott Veszprém, ami a piacosodást, a kereskedelem megélénkülését, a fürdővendégek tömeges forgalmát idézte elő. A város vezetése erre 60 000 koronát áldozott.

9 A megjavult vasúti összeköttetés feltétlenül szerepet játszott abban, hogy a Millennium évében, a Stern Herman és fiai által működtetett, a vasút mellé telepített bognárműhely manufaktúrából hamarosan gyárrá fejlődött. A fát bőven nyújtó Bakony közelsége és a térség falvainak kocsik, taligák, mezőgazdasági szerszámok iránti igénye ösztönzően hatott a vállalkozásra, amit előmozdított az 1880-90-es évek konjunktúrája is. A 20. század elején a tulajdonosok fokozatos bővítésre és gépesítésre is sort tudtak keríteni. A famegmunkáló gépeket benzinmotorral hajtották meg, s ha mégoly szerényen is, de hozzáfogtak a korszerűsítéshez. Amit folytattak később, a dekonjunktúra éveiben is, ami akkor kockázatosnak tűnt, de előrelátásukat az idő igazolta. A fafeldolgozó iparban a gőzgépek elterjedése nagyon vontatottan haladt, még a századforduló éveiben is csak 0,91 lóerő jutott egy fűrészipari munkásra; ugyanakkor a vasiparban 1,91, a malomiparban pedig 5. A faipar fejlődése is sajátosan alakult. Az 1890-es években még uralkodó szerepet játszó családi vállalkozások a század eleji tőkeberuházásaik folytán részvénytársaságokká alakultak.

10 Az 1906-ban kezdődő új gazdasági fellendülés 1910-ben tetőzött, így a pénzpiac és az ország külkereskedelme is kedvezően alakult. Ebben a miliőben alakult át Sternék cége 1910-ben Veszprémi Faipari Rész163