Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

V. Fodor Zsuzsa: Vállalkozások és városfejlődés a század eleji Veszprémben

bi, egyúttal a legnagyobb, az 1845-ben alakult Veszprémi Takarékpénztár is főként városfejlesztésre, szociális és jótékonysági célokra áldozott. A Délivasút elszívó hatását az 1872-ben megépített nyugati vasút (Székesfehérvár - Celldömölk vonal) csak kis mértékben tudta ellensúlyozni, mivel az, a vaspályatársaság önző érdekei miatt, 4 km-re elkerülte a települést. Veszprém nehezen tudott versenyre kelni a Dunántúl szerencsésebb adottságú városaival, vasúti gócpontjaival, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a fő vasútvonalakhoz.

1 Veszprém Jutás állomása csak negyed század múlva, 1896 után lett vasúti csomópont, akkor, amikor megépült a Győr-Veszprém-Dombóvár helyiérdekű vasút. Mindezek ellenére az 1880-tól meginduló általános ipari fellendülés ösztönző hatással volt néhány vállalkozó polgárra, amelynek eredményeképpen 1884-ben egy ausztriai és bosznia-hercegovinai kivitelre is termelő szűrposztógyár, 1890-ben cementárugyár, 1891-ben, majd 1902-ben egy-egy téglagyár, 1900-ban vajgyár létesült, minimálisan 20, maximálisan 40 fő körüli munkáslétszámmal.

2 A technikai színvonal összehasonlítása végett érdemes megjegyezni, hogy a veszprémi szűrposztógyár energiabázisául, a Séd patakra települt malmok egyike szolgált, miközben Győrben az ipari üzemeket a már 1868-ban alapított gázmű jelentős fogyasztóiként regisztrálták.

3 A meginduló konjunktúra a hitelélet terén városunkban is hatott, azonban az újonnan létesült Veszprém megyei Takarékpénztár és a Veszprémi Hitelszövetkezet elsősorban nem vállalatalapításokba fektetett tőkét. A városfejlesztő és városépítő politikában ugyancsak kimutatható a lépésváltás. Jogi és igazgatási értelemben 1875 a fordulópont, ekkor lett Veszprém rendezett tanácsú város. Az önálló fejlődés feltételeinek megteremtésével új intézmények sora alakult és a városkép is egyre komolyabb, mind egységesebb arculatúvá formálódott. Felépültek azok a középületek, amelyek a megnövekedett és az új intézményeknek adtak otthont: 1887-ben a Megyeháza, 1897-ben a Felsőkereskedelmi és Polgári Iskola, 1901-ben az új Postapalota, 1905-ben a Törvényszék épülete készült el. A város intézkedett a települési-, a közlekedési és a közműviszonyok terén is. A Millennium évében megépült a vízmű, 1902-ben megkezdődött a csatornahálózat kialakítása. A lakosság száma lassan gyarapodott és az 1890-es években, az 1840-es évek után, újra elérte a 13 000 főt, ami valamelyes fellendülés eredménye volt.

4 Mindez azonban nem tekinthető igazi kibontakozásnak. A fejlődés eddig felsorolt késleltető okait azzal is kiegészíthetjük, hogy a két föld161