Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Mohos Mária: Vállalkozók – borkereskedők. Zsidó borkereskedők Tapolca gazdaságában és társadalmában

Az összeírás időpontjában a Tapolcán élő összes zsidó több mint 50%-a már e mezővárosban született. A tapolcai születésű családfők idegenből hoztak feleséget, s idegenből származtak az értelmiségiek is (orvosok, tanítók, rabbi). A szolgálók, szakácsnők, kereskedősegédek szintén más hitközségekből érkeztek, általában a közeli, szegényebb falusi községekből (Gulács, Kapolcs, Szentbékálla). Az összeírt személyek adataiból kitűnik, hogy a családfők jelentős hányada valószínűleg érett férfi korában házasodott, s magánál jóval fiatalabb korú feleséget válaszott (férj 45-50 éves, feleség 25-35 éves). Az „értelmiségiek" közül a rabbi és a tanítók még nem alapítottak családot, holott életkoruk 26-32 év között volt. Ezek a házasodási szokások talán a biztos megélhetésre való törekvéssel magyarázhatók a kereskedők, s a hosszú tanulmányi idővel az értelmiségiek esetében. A tapolcai zsidó közösségben 1848-ban 40% feletti a gyermekkorúak (0-15 éves) aránya. A magyarországi zsidó népességre általában jellemző a magyarokénál és az országos átlagnál nagyobb természetes szaporodás, amely a zsidók körében a környezetnél jóval alacsonyabb halálozási ráták következménye. A nagyobb természetes szaporodás mellett egészen 1910ig jelentős a bevándorlás, tehát a zsidóság létszámának gyors növekedése ebből a két forrásból adódik.

12 A tapolcai zsidó közösség is 1910-ben éri el a legnagyobb létszámot, ekkor a település 6985 főnyi népességéből 923 fő (13,7%) a zsidók száma, arányuk többszöröse a Zala megyei (2,8%) és az országos (5%) átlagnak.

13 A zsidó népesség számszerű növekedése és a gazdasági erősödés a helyi közösségi élet fejlődését eredményezte Tapolcán. A hitközség megalakulása és az első zsinagóga megépítése után megszervezik az anyakönyvezést (1831); a Dukes és Pollák család 1840 körül megalapítja a Szentegyletet, amelynek első gondnokai Lessner Ferenc és Marton Izsák. Az oktatás 1845 körül kezdődik a tapolcai zsidó iskolában, ahol öt évvel később bevezetik a hatosztályos képzést, majd 1860 körül a magyar nyelvű tanítást.

14 A környezethez való alkalmazkodást kedvezően befolyásolta, hogy a tapolcai zsidó hitközség tagjai a neológ irányzat követői voltak, így nem ragaszkodtak mereven pl. az öltözködési, hajviseleti előírásokhoz. Amikor 1849-ben a törvény előtti egyenlőség, 1867-ben az izraelita vallás egyenjogúsága, polgári és politikai jogegyenlődése megszületett, nyitva állt az út a tapolcai zsidó közösség tagjai előtt, hogy a település és a környék gazdasági-társadalmi életének meghatározó, vezető személyiségeivé váljanak. A Tapolcán élő zsidók fő megélhetési forrása 1867 után is a kereskedelem maradt, de a kereskedelmeiből származó hasznot többen ipari vál142