Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Gyáni Gábo: Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejldősében

mérséklődött mind az értelmiség, mind a járadékossá átalakuló kereskedelmi tőke virilis képviselete, nem következett be az ipari tőke igazi térfoglalása. A vagyoni elit hosszabb időn át stabil tagjai, kevés kivétellel, azokból a családokból kerültek ki, akik szinte a század közepe óta tekintélyes gazdasági befolyást gyakoroltak a városban, akik kezén majd mindig találni több-kevesebb háztulajdont, és akik az 1860-as évek, valamint az 1880-as évek dereka közti másfél évtizedben szilárdították meg elit helyzetüket. Vagyis: a gazdasági elit felső régióiban járadékosok éppúgy ritkán kerültek stabil helyzetbe, mint ipari tőkések. Ennek okát Vörös Károly abban látja, hogy „ez csak azért nem meglepő, mert a nagyipar tőkései maguk nemigen telepszenek le Győrben".

12 Győr példája bizonyítja, hogy a hagyományos, jelen esetben nagykereskedő, elit jórészt kívül maradt a nagyipari fejlődés keretein, ám ez nem veszélyeztette komolyan korábbi vezető szerepét a helyi gazdasági eliten belül. Ugyanakkor, képtelen volt bekapcsolódni az itt 1900-at követően kibontakozó nagyipari fejlődés áramkörébe. Miért? Azért, mert a helyi és regionális mércékkel mérve számottevő tőkeereje elégtelennek bizonyult az ipari, a nagyipari befektetések tőkeszükségletéhez. Ráadásul a városba kívülről behatoló ipari tőke végig kívül is maradt a város társadalmán, nem integrálódott abba. Vörös Károlyt idézve, „...a vállalkozók mögött álló tőke nem is jut el Győrbe, megmarad eredeti helyén: Bécs, Budapest, Prága bankjaiban — ugyanide kerül a győri üzemek profitja is...".

13 A nagyobb lélekszámú (1910-ben 50 ezer fős), ugyanakkor Győrnél kevésbé iparosodott dél-dunántúli Pécs esetében még ennyire sem várhatjuk el az ipari tőke komoly virilis képviseletét. Az 1887. és az 1901. évi virilisjegyzékek tanúsága szerint a legnagyobb adózók magját itt a kereskedők és az értelmiség elitje alkották. Az utóbbiak kétszeres adóbeszámítását redukálva kitűnik, hogy: „A kereskedők összességében a város gazdasági életében a legnagyobb szerepet játszották. Jelentőségükben felülmúlták az ipari csoportot."

14 A tőke akkumulálásának fő terepe a borkereskedés, itt találjuk a legnagyobb vagyonok alapját, vele szemben az ipar — néhány üzemet leszámítva — lényegében „fejlődésképtelen".

15 Jellemző, hogy a virilisek stabil belső csoportját képviselő kereskedők és módos orvosok, esetleg kevés ügyvéd vagyonalapjában a háztulajdonnak és a szőlőföldnek mindenkor nagy a súlya, ezek úgyszólván elengedhetetlen kellékei a vagyoni hierarchiában elfoglalt előkelő helynek. De nemcsak presztízs szerzése vagy növelése végett vásároltak ház- vagy szőlőingatlant, hanem racionális tőkebefektetés keretében is gyakran került 13