Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Gyáni Gábo: Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejldősében

mint a negyede (23,4%-a) a földbirtokos, végül nem egészen egyötöde (18%-a) az ipari vállalkozó. A vázolt összetétel jól érzékelteti, hogy a vagyonosak felső kasztjában az ipari kapitalizmust megelőző gazdaságitársadalmi struktúra, a kereskedelmi tőke képviselői domináltak helyi szinten még 1910 körül is. Ez az egész országra vonatkozó kép azonban csak durván és távolról illik a dunántúli városokra, legalábbis azok nagy részére. A hét dunántúli törványhatósági jogú város helyhatósági testületébe bekerült virilisek között a kétszeres adóbeszámításúak aránya ugyan hajszálra annyi, mint országosan, ám a földbirtok virilis képviselete itt már szinte elenyésző, a mobil tőke pozíciói pedig, értelemszerűen, sokkal jobbak, mint az ország más tájainak városaiban. A 411 virilisből csupán 5 személy adóalapjában volt meghatározó a földingatlan, viszont az egyszeri adóbeszámítás nyomán a jegyzékre, és onnan a bizottságba bekerülő virilisek kétötöde volt kereskedő és bankár, akik itteni aránya 8%-kal múlta felül az országos átlagot. További közel egynegyedük (23,3%-uk) az ipari vállalkozókból rekrutálódott, ami szintén, konkrétan 5%-kal magasabb a vonatkozó országos rátánál.

10 A városok vagyoni elitjét tehát három fő komponens alkotta a 20. század első évtizedében: a kereskedőréteg, az értelmiség és az ipari tőkések rétege. Az ország Dunántúlon kívüli más tájain hozzájuk csatlakozott a földbirtokosok csoportja is, ami azonban itt nem jutott érdemleges virilis pozíciókhoz. Kérdés most már, hogy hogyan alakul a virilisek társadalmi összetétele a dualizmus egész időszakában és helyi szinten? Kezdjük szemlénket Győr városával, amely a korszak végén Magyarország egyik legiparosodottabb városa, azon helyek egyike, ahol a 20. század elején már a gyári nagyipar a fejlődés fő motorja. Ebben az 1910-ben 33 ezer, vonzáskörével együtt 44 ezer főt tömörítő észak-dunántúli városban 1913-ban 49 olyan ipartelep működött, melyben 20-nál több főt foglalkoztattak, akik teljes létszáma egyébként 6500, s hozzájuk nagyszámú kisipari munkás társult még.

11 Győr fejlődését a századfordulóig főleg a kereskedelem és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar határozta meg. Ennek helyébe lépett a század végétől a vas- és gépgyártás, amely a 20. század eleji hadi megrendelések nyomán azután különösen dinamikusan fejlődött. Ezek a strukturális átalakulások, ugyanakkor, viszonylag kevés nyomot hagytak a helyi gazdasági elit arculatán. A századfordulóig terjedő időben a virilis élmezőny magját a nagykereskedők, valamint az értelmiség képviselői képezték; s noha a századfordulót követően valamelyest 12