Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Gyáni Gábo: Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejldősében

érdemlő Győr esetében szintén az ipar, a modern gyáripar a városodás fő forrása. S ez vitathatatlanul csak a Dunántúlon jellemzi a magyarországi urbanizációt, hiszen a keleti országrész nagyvárosainak növekedését nem az ipar biztosította. Igaz, az iparosodás nem egyedüli, kivált nem a legfőbb városképző tényező még a Dunántúlon sem. De hogy közelebbről milyen mértékben járult hozzá ez az ipari bázis a belső tőkeakkumulációhoz, hol volt a helye az ipari tőkének a városok vagyoni elitjén belül, az megállapítható a leggazdagabbak társadalomtörténeti elemzésével. Ehhez a szemléhez a virilisjegyzékek kínálják a legjobb forrást, amelyek a legnagyobb egyenes állami adózók rendszeresen összeállított jegyzékei. E listákat azért állították össze időről időre, mert az 1870. évi törvényhatósági törvény szerint a helyi képviselőtestület, a törvényhatósági bizottság tagjainak felét a helyi vagyoni elitből kellett delegálni, s a polgárok e körét a legmagasabb adót fizetők közül állapították meg. Előre kell még bocsátani a forrással kapcsolatban, hogy e jegyzékeken a diplomások és a kamarai tagok kétszeres adóbeszámítással szerepelnek. Ennek következtében többnyire nagyobb számban és kedvezőbb helyen, jobb pozíciókban szerepelhettek az ügyvédek, orvosok, mérnökök stb., mint amennyire tényleges vagyoni és jövedelmi helyzetük alapján eredetileg számíthattak. Előkelő virilis pozícióik közvetlenül így nem vagyoni erejük, hanem vitathatatlanul magas presztízsük kifejeződései. Két várost, az észak-dunántúli Győrt és a dél-dunántúli Pécset vizsgálom virilisei oldaláról. Végül, kontroll anyagként, röviden kitérek az alföldi jellegű dél-dunántúli kisváros, Szekszárd elitjére a századforduló körüli évtizedekben. Ha Budapestet is tekintetbe vesszük, az ország 1910. évi 27 törvényhatósági jogú városában 1920 volt azoknak a viriliseknek a teljes száma, akik bekerültek a törvényhatósági bizottságba. E közel 2 ezer főből 43,8% kétszeres adóbeszámítás címén nyerte el a bizottsági tagságot, e csoport kereken kétötöde jogi diplomával, kevesebb mint egyötöde (18,2%) orvosi diplomával rendelkezett, de például a mérnökök aránya mindössze 4,6%. Meglepően magas tehát az értelmiség képviseleti súlya a virilisek élcsoportján belül. Mellettük a kereskedők és a bankárok említhetők első helyen 18,2%-os részarányukkal, őket a földbirtokosok követték, arányuk 13,2%, a sor végén az ipari vállalkozók álltak 10%-os részesedéssel. Ha most csak az egyszeri adóval listára vetteket vizsgáljuk, kitűnik, hogy a vagyoni elit egyharmada a kereskedő és bankár, valamivel kevesebb 11