Őskori iparvidék a Bakonyban. A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1995. március 15 - 1995. december 31. (Veszprém, 1995)

A bányászott nyersanyag A Tűzköveshegy ncvcben is őrzi, talán évezredek óta, a hegy kincsének emlékét. A tűzkő a kovakőzetek egyik fajtája. Uralkodóan S1O2 (szilicium-dioxid) összetételű ásványokból, kvarcból és kalcedonból áll. Nevét a tűzgyújtásban játszott szerepéről kapta. Még a századforduló után is, a pásztoremberek holmijából nem hiányozhatott a tűzszerszám: kova, acél és különleges módon gyúlékony tapló. A „Kovásdomb", „Tűzköves" nevet a mezőt járó emberek előszeretettel adták azoknak a domboknak, lejtőknek, ahol bőven lehetett tűzkövet találni. Ezek a határrészek nagyon gyakran őskori településeknek, bánya helyeknek vagy műhelyeknek bizonyultak. A fémek megismerése és általános elterjedése előtt ugyanis a szerszámok jelentős része "kőből", azon belül is jól alakítható, tartós és kemény kovakőből készült. A szentgáli Tűzköveshegy a kovanyersanyag természetes forrása. Az itt előforduló kovakőzet - pontosabb nevén, radiolarit - hosszú évezredeken át látta el a Dunántúl északi részét a kőszerszámok nyersanyagával. Mi is az a radiolarit? A radiolarit a kovakőzetek közé tartozik. A szilicium-dioxid (SÍO2) ásványai közül uralkodóan mikro- és kriptokristályos kvarcból és kalcedonból áll. Tömegének legnagyobb részét kovavázas egysejtű élőlények, sugárállatkák vázelemei építik fel. 6