Őskori iparvidék a Bakonyban. A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1995. március 15 - 1995. december 31. (Veszprém, 1995)

A közvetlen élelemszerzésen túl két további alapvető tevékenységet folytatott még az ember. Szüksége volt nyersanyagra a szerszámaihoz, következésképpen nyersanyag után kutatott és azt bányászta, másrészt kereskedett vele. A földművelés technikai színvonalát illetően az előzőekhez hasonló helyzetet tapasztalunk. A több évszázados termesztési rutin következtében mire Európában teret nyert a mezőgazdasági termelés, a technológiai fogások gyakorlatilag kikísérleteződtek. Az egyes munkafolyamatok rekonstruálása nehézségekbe ütközik, mert a fából készült eszközök nem maradtak fenn, anélkül pedig csak feltételezésekre vagyunk utalva. Kezdetben az erdők rovására nyertek szántóföldet égetéssel. Ez azonban csak rövid ideig tarthatott, mert nagyon területigényes módszer. Kísérletekkel bebizonyították, hogy monokultúrás, trágyázás nélküli, állandó területen történő gazdálkodás is eredményes lehetett. A szántás módja ma még vitatott. A kőbalták kapaként való értelmezését nem mindenki fogadja el, van aki szerint kizárólag favágószerszám volt. Szóba jöhet még az ásóbot, de az itteni talajok ismeretében legalábbis az újkőkor második felében kénytelenek vagyunk valamilyen faeke létét feltételezni. Az aratás sarlóval történt. Ez a legősibb mezőgazdasági szerszám, amely fennmaradt. Kis éles kőpengékből készült az éle, amelyeket állati állkapocsba vagy fába fogtak. Aratás után további műveleteket kell a gabonával végezni míg az asztalra kerül. A cséplés bottal történhetett. Az árpa jól csépelhető így, a búzát azonban előbb pörkölni kell, mert egyébként nehéz a szemtermést kinyerni a pelyvalevelek közül. Az őrlést kézzel, őrlőkő segítségével végezték. 13