Őskori iparvidék a Bakonyban. A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1995. március 15 - 1995. december 31. (Veszprém, 1995)

mint alapvető megélhetési forrásokra. Az újkőkor technikai színvonaláról akkor kapunk reális képet, ha összevetjük azzal a színvonallal, amelyet az őskor későbbi évezredei produkáltak. A házépítés technikája az egész őskor folyamán lényegében azonos volt. Építőanyag a fa, az agyag és a nád vagy lomb. Az újkőkor kezdetén a földművelés, állattenyésztés mellett a letelepült életmód és az ezzel járó szilárd, épített házak megjelenése jelentette az emberiség történetének ugrásszerű változását. Az első földművelő nép lényegében kifejlesztette azt a háztípust, amely a városiasodásig az alapvető európai háztípusnak számított. Egyetlen technikai nehézségük volt csupán, nem tudták az áthidalást megoldani, ezért a házak belsejében oszlopokkal támasztották alá a tetőt. Mintegy 500 évvel később, még az újkőkor idején az ácsmesterség fejlődésével sikerült ezt a problémát megoldani, eltűnt a lakótérből az oszloperdő. Az új kőkori ház szerkezete fából készült. A cölöpöket kb. 1 m mélyre ásták a talajba. Az oszlopok közét sövényfonattal töltötték ki, végül agyaggal tapasztották be. A házak hossza 10-40 m között váltakozott, szélessége 6-7 m volt. Az újkőkori paraszti közösségek életmódja minden vonatkozásban hasonlít bármely más földművelő nép életmódjára, sőt sok tekintetben azonos a középkori paraszti életmóddal -azzal a különbséggel, hogy ekkor még nem ismerték a fémeket. A háziasítás során minden bizonnyal kialakultak már az elemi technológiai ismeretek. A tradíció évezredeken át megőrizte ezeket az ismereteket, azokon érdemben csak a gépesítés változtatott. A falu lakosságának életritmusát - mint minden parasztemberét - a mezőgazdasági munka ritmusa határozta meg. A tevékenységek az élelem előállításából és az ehhez szükséges munkaeszközök elkészítéséből tevődtek össze. 12