V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

Szent várakozás Heilige Erwartung Holy expectation Veszprémi alkotóévei Nagy Sándort a párizsi tartózkodás utolsó éveiben érte az igazán nagy krízis: „Mi a művészet? Itt van egy bizonyos technikai készség, de mit tegyek vele? Arról elfeledkeztünk, hogy mi a művészet? Talán nem is arról, hanem hogy mi az élet? Hát mi az élet? Két évig sarlóvá görbültek a paletták, mint a „tudós macskája", a tubusok végkép beszáradtak, az ecseteket megették a molyok. De a motór belső ügye haladt. Ült a szemétdombján Joob, aztán rendre jöttek hozzá: a buddhizmus, a theosofia, a Tolsztojizmus, a Schmittizmus. S mindezek mellett és ezek ellenére betelt lassan az, aminek be kell telni minden individuális életben. Az akadémiai levetett látás helyett kibújtak rendre a motívumok „mütyürkéi", megszületett a lélekben egy új virág: az életre alkalmazható művészet, ledőlt az állvány-művészet, s helyébe lépett a külsőleg és belsőleg átéltnek szükségképeni kifejezése"

8 A folyamatnak ez utóbbi része, a letisztulás és tisztánlátás már a veszprémi éveknek a terméke. Ekkortól számítható szecessziós művészegyéniségének kibontakozása, amely a művészet nagyon sok ágában és műveinek sokaságában jutott kifejezésre. Az ún. magyaros szecesszió elemeinek kialakulása grafikájában és iparművészeti munkáiban követhető nyomon a legtökéletesebben. Ezek alapvetően grafikus karakterűek, motívumai pedig a növényi-állati elemekből kialakított részektől és a magyaros tematikájú ábrázolásmódtól jellegzetesek. A magyar díszítőművészet szín- és formavilágát nem közvetlenül használta fel, hanem megkísérelte, hogy a népművészeti ornamensek ősi szimbolikus jelentésének újrateremtésével és újraértelmezésével illessze azokat saját vizuális rendszerébe

9 A szecessziós 19