Stach Reinhard – V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Német iskolai faliképek 1880–1980 között. Kiállítás a Duisburgi egyetem általános főiskolai karának iskolatörténeti gyűjteményéből (Veszprém, 1989)

rázolásban végbemenő változást is érzékeltetik. Philipp Schumacher 1913-beli ábrázolásából (29. kép) a Jugend-stílus stíluselemei, a levél és virágornamentika igen kifejezően tűnnek elő. Tartalmilag feltűnő a többi ábrázolással szemben a megváltásra való utalás. Ezt mutatja a kép felső szegélyén található rozetta képe, amelyben Mária a gyermek Jézussal látható. Míg az első két kép (28. és 29. kép) színeiben világos és színes, addig a két későbbin (26. és 27. kép) a sötét színek dominálnak. Thomas Zacharias 1966-ból származó képét felül egy fekete sávval zárja le. így egy éles határvonalú horizont jön létre, amelynek hajlata emlékeztet a Föld felszínének görbületére. A Föld kopár és rideg. Sötét vadon borítja elszórtan a kép felületét. A Föld a siralom völgyeként jelenik meg. A kép alsó részén látható emberpár ebbe a vadonba űzetett ki. Az alakok a tér tágasságához mérten igen kicsinek tűnnek. A többivel ellentétben ezen a képen hiányzik a lángoló kardú kerub, aki elzárja a paradicsomba vezető kaput. A látvány az e világi emberi kiúttalanságot, a vigasztalás nélküli sötétséget érzékelteti, amely az ember és az Isten közé épült. így a bűnbeesés az absztrakt ábrázolásmód ellenére mégis kifejezően uralja a képet. A képhez tartozó bibliai idézet így hangzik: „És mondá az Ur Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Ur Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. És kiűzé az embert és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az életfájának útját." (Idézet: Ószövetség, Mózes I. könyve, 3. rész.; Károli Gáspár bibliafordítása nyomán.) A 072 13