Cs. Dax Margit (szerk.): A Bakony és a Balaton-felvidék évezredei. Állandó kiállítás a Bakony Múzeumban 1985.

A föld a letelepedett, kiszolgált katonák, az italikusok és a helyi arisztokrácia tulajdonában volt, az elszegényedett helyi lakosság és a rabszolgák művelték meg. Jelentős volt a szőlőművelés, amit a freskók ábrázolásai és az előkerült szőlőmetszőkések, kapák is bizonyítanak. Az erdőkben disznócsordákat makkoltattak. A mezőgazdaság mellett az építkezések biztosítottak a lakosság egy részének munkalehetőséget. A Dunántúl területén először épültek a mai értelemben városnak nevezhető települések, megtervezett rend szerint, vízvezetékkel és csatornahálózattal ellátva. Megyénk területén csak Mogentianae (Tüskevár?) volt város, melyet Hadrianus császár alapított. Az építkezéshez szükséges téglát és meszet kemencékben égették ki a helyszín közelében (Balatonfüred, Csopak, -zentkirályszabadja). Pannónia árutermelése az iparűző és földművelő rabszolgák és a szegény szabadok munkáján alapult. A táborok melletti telepeken és a városokban kézműves műhűhelyek működtek (kőfaragó, bronz és fémműves, üveg és kerámia, stb. műhelyek.) A római császár a haderő legfőbb ura, az egész birodalom irányítója és szervezője volt. Kezdetben csak haláluk után, később már életükben isteni tiszteletben részesültek. A császárok ajándékokat osztottak alattvalóiknak, uralkodásuk évfordulóin, győzelmi ünnepeken látványos játékokat rendeztettek. Középületek, szentélyek alapítása fűződött nevükhöz. A rómaiak klasszikus isteneiket magukkal hozták Pannoniába. A capitoliumi trias — Jupiter, Juno és Minerva-szentélye minden város és tábor központjában ott volt. A hadiisten Marsot a katonák tisztelték, kedveltek voltak Hercules (Ajka), Bacchus a mámor és bor, Neptunus, a vizek istene (Nagyvázsony). V mm wf: Üveg pohár. Balatonalmádi, római kor (Fnsz.: 14412) 13