László Péter (szerk.): Csikász Imre (1884–1914) (Veszprém, 1984)

profilokkal menyire tudatosan dolgozott, hogy kereste a különböző nézetek létrehozta hatásokat ,erre érdekes bizonyíték többek között az akkoriban egyre jobban elterjedő fényképezés lehetőségeinek kihasználása. Készülő szobrait, még munka közben több oldalról, több nézetből lefényképeztette. Ugyancsak brüsszeli fogantatású az a férfi aktja, melynek először a „Csillagok felé ..." (Vers les étoiles ...), s később az „Ifjúság" címet adta. Majd Rómában született meg az a két leányakt, amelyekkel 1911-ben a budapesti Műcsarnok kiállításán meglepetésszerűen, szinte kész szobrászként betört a művészeti életbe. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1911—12. évi jubiláris kiállításán szereplő mindkét szobrát az állam megvásárolta a Szépművészeti Múzeum számára. Az „Ifjúság" című munkájának sikerét és elismerését ugyancsak állami vásáiűás jelezte az 1913—14. évi Téli Tárlat alkalmával. Csikász Imrét az „Ülő lány" című szobráért az 1200 koronás Ráth-díjjal tüntették ki. A „Fiatail leány" pedig a sikerek egész sorozatát hozta a fiatal művész számára. Megkapta a 4000 koronás társulati díjat, majd Münchenben a nemzetközi tárlaton a bajor állami nagy aranyérmet. A Kisfaludy Társaság 1917-ben, már Csikász Imre halála után, ezt a művét az 1910—15. évek legjobb magyar szobrászati alkotásának nyilvánította. Ezek a szobrok valóban korán lezárult pályájának legkiforrottabb alkotásai. Az új szobrászati irányzatok eredményeit felhasználva, s rátalálva az antik görög—római és a reneszánsz művészet ősforrásaira mintha rátalált volna saját hangjára. A „Fiatal leány" alakján Elek Artúr a Donatello-i hatást érezte — se rokanítást találónak érezzük. Formái letisztultak, megszabadultak az akademizmustól, szobrai belső gondolaiti tartalmat hordoznak. Alkotásain a festői hatást — mely Rod in és a belga szobrászat jellemzője volt — megtaláljuk továbbra is. Ezt a szemléletet fel is rótták neki. Egy kiállításra beküldött reliefjét a zsűri azzal utasította vissza, hogy az túl képzőművészeti. A fények és árnyak játéka a formáik segítségére siet, s a véletlenszerűnek mondott, meglepetésszerű hatásokat fokozza, a profilok változatosságát gazdagítja. Az alakok beállítása újszerű és megragadó. A test végtagjainak szabad beállítása a térbe terjeszti ki tovább a szobrot és a Rodin által annyira követelt mélységeket