László Péter (szerk.): Csikász Imre (1884–1914) (Veszprém, 1984)

A szülőház udvarán melyet egy flamand halászról mintázott Brüsszelben. A tengeri levegő cserzette arc, a szél tépázta haj és szakáll, az egész alkotás nyugtalan mozgalmassága, erőteljes realizmusa gyökeres változást mutat müncheni alkotásaihoz képest. Mintha nem is ugyanaz a kéz alkotta volna, mint az előző két szobrot. Magának a modellnek a kiválasztása, a felületek erősen plasztikus, kissé darabosabb kezelése, mindez Meunier vagy Jules Lagae naturalisztikus, erőt sugárzó munkáit juttatják eszünkbe. Ez a portré már abban a felfogásban készült, melyet ÍRodin forradalmasító hatású művészete képviselt. A mű nyugtalanságot kelt, a nézőt új és új nézetek keresésére sarkallja, hogy így váratlan és újszerű hatásokat találjon. Szemben az egynézetű szobrok kontúrba fogott statikusságával, mozgalmas, nyugtalanító feszültségeket teremt.