László Péter (szerk.): Csikász Imre (1884–1914) (Veszprém, 1984)

Csikász Imre a század elején frissen jelentkező fiatal szobrásznemzedékhez tartozott. Most száz éve, 1884. május 9-én született, s fiatalon, huszonkilenc éves korában halt meg az első világháború kitörésének évében. ÉUete rövid volt, s még rövidebb az az időszak, néhány év mindössze, %amikor szobrászatéban a mesterségbeli szaktudás elsajátítása után jelentőset alkotott. Inkább ígéret maradt, mint életművében kiiteljesedő szobrász. „Vajon milyenek azok a szobarművek, amelyeket ez a gyönyörű fiatalember csinált volna öt esztendő műllva, meg tíz esztendő, meg húsz esztendő múlva?" — tette fel a kérdést Szép Ennő a Vasárnapi Üjsáigban megjelent nekrológjában. Olyan művészekkel indult, mint Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Pásztor János, Sámuel Kornél, Szentgyörgyi István. S a korabeli kritikák tehetségben valahol itt közöttük helyezték él őt. Tanulóéveiben megpróbálkozott a szobrászat szinte minden, a korban divatos ágával: épületdíszítéssel, történelmi emlékművel, síremlékkel, portréval, domborművei, míg végül valódi hangját az aktszobrászatban találta meg. Korai alkotásai inkább csak a tanulóévek kísérletezéseinek tekinthetők, keresésnek, hogy megtalálja stílusát, s kifejező készségét. Sok közülük be sem fejezett terv maradt csupán, néhányat közülük maga semmisített meg. A Rákóczi-síremlék pályázaton kudarc érte, s talán nem is jogtalanul. Csikász Imre az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajostól megtanulta a mesterség fogásait, az agyagban való mintázás készségét, a formák halmozását, a részletek gondos kidolgozásának a kultuszát. Münchenben megtanulta az anyagszerűség tiszteletben tartását, az anyagban való gondolkodást A brüsszeli akadámián Charles van der Stappen vezetése alatt a ronde-bosse szobrászat módszereit, a profilok változatos alkalmazását, s egy szemléletében új realizmust. Róma és Itália reneszánsz szobrászatéval tovább alakította, megérlelte művészetét. Az elsősorban Bécsben uralkodó, de Magyarországon is divatos neobarokk után a szobrászat új utakat keresett, s Rodin impresszionosta művészete és Hildebrand emlékére alapozott akadémikus klasszicizmusa szokatlan szemléletet hozott, szokatlan megcfldásokrá épített. Csikász Imre Münchenben először a Hildebrand-i iskola hatása alatt dolgo-