Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

A PÁPAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM LÉTREJÖTTE Pápán, a nagymúltú iskolavárosban már a XIX. század elején megindult a muzeális tárgyak gyűjtése. 1814ben a református főiskolán régiséggyűjtemény alakult. Régi pénzeket, régészeti tárgyakat, iskolatörténeti dokumentumokat és református egyházi emlékeket gyűjtöttek. Jóval később a bencés gimnázium is elkezdte a gyűjtést. Ennek révén kis régészeti gyűjteménye alakult ki más helytörténeti jellegű anyaggal együtt. A céhes és ipartásulati anyagot a helyi ipartestület őrizte. Az egykori városházán levéltár is működött. A várkastélyban ugyancsak levéltárban őrizték az Eszterházy családra és birtokukra vonatkozó adatokat, szerződéseket és leltárakat a XV. századtól kezdve. Kastélybeli gyűjtemény volt az ottani fegyverek tára és a nagyméretű képekből álló ún. Ősök csarnoka. 1860-ban az itt járt Rómer Flóris ezt írja a kastélyban tett látogatásáról: „Bemenvén a nagyszerű, múlt század ízlésében emelt palotába, meglepő vala azon sürgés-forgás, mely az egész épületben uralkodott . . . A képcsarnokban függő ősi képek — melyek némelyike elhagyottságból, a többi uradalmi várakból hozatván ide, új fényre keltettek, hogy méltó társaik közt díszesen felállíttassanak. Nevezetesek ezen termekben az egész falat elfoglaló szőnyegfestmények: a képek, mint látszik, idealizáltak, azonban az öltönyök minden esetre jellemzők. A sok gyümölcs- és vadfestménynek, a seversi és herendi porcellán remekműveknek és fémmel kirakott szekrényeknek ... a chinai kárpitoknak és azon teméntelen s nagyjainknál felhalmozott, nagybecsű vagy személyes érdekű csecsebecséknek, meg5 van a saját történetük ..."