Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)
Gróf Eszterházy kastély a főtér felöl A PÁPAI ESTERHÁZY-VÁRKASTÉLY (SZÍNEZETT LITOGRÁFIA, XIX. SZ. MÁSODIK FELE) A városban idővel kisebb magángyűjtemények is létrejöttek. Ezek közül kiemelkedett Répásy Gyula Európa-szerte ismert nagy pénzgyűjteménye. Jankó László, volt tanítóképezdei tanárnak értékes régészeti anyaga volt. O közvetlenül Pápa környékén gyűjtötte a tárgyakat. Több helyen maga is ásatott és azt szakszerűen fel is dolgozta, publikálta. (Gyűjteményének sajnos csak egy része került a pápai múzeumba.) Ilyen élénk kulturális élet mellett sem gondoltak az előző században hivatalos gyűjtőhely, múzeum, kijelölésére és alapítására. Csak 1903-ban olvashatjuk a Pápai Hírlapban Borsos István professzor cikkét, amelyben erőteljesen szorgalmazza egy városi múzeum létrehozását. Erre bizonyára az éppen akkortájt megalakult veszprémi múzeum példája ösztönözte. Úgy gondolta, hogy „bizton számíthat az a város nagyszámú polgárainak lelkes támogatására". Sajnos a kezdeményezésnek nem lett eredménye. Pedig az azóta elkallódott tárgyak ezrei örökre hiányozni fognak a múzeumból. Nem is beszélve a háborús pusztításokról, amelyek révén a fent említett nagyobb gyűjtemények elpusztultak, vagy legalábbis erősen megfogytak. Ma már alig vagyunk képesek összegyűjteni azok maradványait. A Magyar Nemzeti Múzeum a kastély festményeinek egyrészét, a Néprajzi Múzeum céhes anyagot mentett meg Pápáról és vidékéről. 1919 júniusában a pápai direktórium táviratban értesítette a Belügyi Népbiztosságot, hogy megtiltják az Esterházy-kastély szabadrendelkezésű műkincseinek elszállítását, mert ott helyi múzeumot kívánnak létesíteni. 1919. július 19-én a pápai Munkás-, Katona- és Földművestanács városi múzeum létrehozására engedélyt is kért a Közoktatásügyi Népbiztosságtól. A Tanácsköztársaság bukásával ez a „vakmerő" elképzelés természetesen nem valósulhatott meg. A PÁPAI DIREKTÓRIUM MÚZEUMALAPÍTÁSI KÉRELM