Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

KOR A VASKORI ÁLLATFEJES URNA VASZAR-PÖRÖSRÉTRÖL edényt mutatunk be, amely a veszprémi Bakonyi Mú­zeumban látható. A sírmező 16 halomból áll. A halottat elégették és a hamvait a temetéskor egy helyre szórták. Mellé edények kerültek. A gazdagabb sírokban lószer­számfelszerelés, lándzsák és áldozati állatok tetemei ke­rültek elő. 2. tárló: KÉSŐ VASKOR A késő vaskorban (i. e. 400-tól időszámításunk kez­detéig,) a nyugat felől ide érkező kelták temetőiből szár­maznak leleteink. Ebben az időben vált a vas felhaszná­lása általánossá. A keltáknak megerősített telepeik vol­tak. Ékszereik egy része, a nemesféméket nem szá­mítva, bronzból készült. Pápán a belvárosban előkerült karperecek részben bronzpléhből préseltek, a többiek tömörek, öntöttek. Dákáról hólyagos karperecek kerül­tek múzeumba. Felületükön finom aranyozás nyomai maradtak meg. A tárlóban levő többi tárgy Borsos­győr-Laposdombon homokbányából került elő, ása­tásból. 18 sírt tártunk fel. A kelta korszak első feléből származnak. A női sírokban bronzkarperecek, vékony és finom kidolgozású bronznyakláncok maradtak ere­deti helyükön. Minden sírban szokásos melléklet az edény. Ezek az edények már korongon készültek és ezért alakjuk kissé uniformizált. Az egyik edénytöredék felületét kis körökkel díszítették. Ki kell emelnünk egy férfisírt és annak értékes tartal­mát. A hanyatt fekvő férfi koponyája mellett fazék és 3°

Next

/
Thumbnails
Contents