Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

KOR A VASKORI ÁLLATFEJES URNA VASZAR-PÖRÖSRÉTRÖL edényt mutatunk be, amely a veszprémi Bakonyi Múzeumban látható. A sírmező 16 halomból áll. A halottat elégették és a hamvait a temetéskor egy helyre szórták. Mellé edények kerültek. A gazdagabb sírokban lószerszámfelszerelés, lándzsák és áldozati állatok tetemei kerültek elő. 2. tárló: KÉSŐ VASKOR A késő vaskorban (i. e. 400-tól időszámításunk kezdetéig,) a nyugat felől ide érkező kelták temetőiből származnak leleteink. Ebben az időben vált a vas felhasználása általánossá. A keltáknak megerősített telepeik voltak. Ékszereik egy része, a nemesféméket nem számítva, bronzból készült. Pápán a belvárosban előkerült karperecek részben bronzpléhből préseltek, a többiek tömörek, öntöttek. Dákáról hólyagos karperecek kerültek múzeumba. Felületükön finom aranyozás nyomai maradtak meg. A tárlóban levő többi tárgy Borsosgyőr-Laposdombon homokbányából került elő, ásatásból. 18 sírt tártunk fel. A kelta korszak első feléből származnak. A női sírokban bronzkarperecek, vékony és finom kidolgozású bronznyakláncok maradtak eredeti helyükön. Minden sírban szokásos melléklet az edény. Ezek az edények már korongon készültek és ezért alakjuk kissé uniformizált. Az egyik edénytöredék felületét kis körökkel díszítették. Ki kell emelnünk egy férfisírt és annak értékes tartalmát. A hanyatt fekvő férfi koponyája mellett fazék és 3°