Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

Nyugat-Európában - kezdi erősen feszegetni a céhintézmény egyre lazuló abroncsait. A gazdasági és társadalmi elmaradottság azonban még hosszú időre biztosította Magyarországon a céhek működését. A vállalkozásra alkalmas kapitalista polgári réteg és kereskedelmi tőke hiányában a manufaktúrák és bérmunkásokkal dolgoztató gyárak csak aránylag szerény méretekben és igen későn kapcsolódtak be a gazdasági életbe. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon még a XIX. század elején a céhek utóvirágzásával találkozunk. Ez azonban már nem lehetett tartós, mert a kisárutermelés létjogosultsága visszavonhatatlanul megszűnt, az ipari forradalom technikai vívmányai nálunk is megteremtették - ha késve is - a modern gyáripar és tömegtermelés feltételeit és ezen keresztül a kapitalizmus gazdasági és társadalmi rendszerét. A céhek szigorú, korszerűtlen, zárt szervezetükkel, önző, szűkkeblű, kicsinyes merev magatartásukkal a gazdasági és társadalmi haladás gátjává lettek. A fejlődés elsöpörte őket. Már az 1848-as polgári forradalom is napirendre tűzte a céhrendszer eltörlését, de végleges megszüntetésükre a szabadságharc elbukása miatt csak 1872-ben került sor. A VESZPRÉM MEGYEI CÉHEK KIALAKULÁSA Veszprém megye területén is, elsősorban Veszprémben és Pápán, feltehetően a XV. században alakultak k a céhszervezetek. Ezekről azonban sem tárgyi, sem írásos emlékek nem maradtak. Az is lehet, hogy a céhes szervezkedés igénye a megyében valamivel később jelentkezett, talán, mert a megye területén nem volt szabad királyi város és bár az ipar elég korai fejlettségére lehet következtetni, ez az ipar elsősorban a feltűnően nagyszámú szerzetesi kolostor keretében működhetett. Ehhez járul még, hogy Veszprém megye a török uralom alatt abba a széles határsávba esett, amelyen a végvárak láncolata húzódott végig (Veszprém, Palota, Vázsony, Tihany, Csesznek, Ugod, Pápa, Döbrönte, Somlóvár, Devecser), területén Mohácstól a szatmári békéig a két király közti viszályok, majd a török és kuruc-labanc világ harcai és pusztításai dúltak. Annyi kétségtelenül megállapítható, hogy az ipar fejlődése korán megindul a megyében. A malomipar nyomai Veszprém vízén, a Séden már a XT. században megtalálhatók. Pápán, a Tapolca vízén a XV. században kb. 10 malom működik és 1428-ban már posztókalló malomról is hallunk. 1489-ben Veszprémben 8 mészárszék gondoskodik a város közellátásáról, Pápán pedig 1514-ben harangot is öntöttek. Az első fennmaradt céhlevél - a pápai szabóké - 1510-ben kelt. A megye két jelentős városa közül Pápán nyúlnak régebbre vissza a céhrendszer emlékei, és csak itt érzékelhető a céhrendszer középkorhoz kapcsolódó folya-