Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

matossága. Érthető ez, mivel Pápa csak kétszer került török kézre, először 1594-ben, mindössze három évre, majd másodszor 1683-ban, de még ugyanebben az évben fel is szabadult. Egyébként is jóval távolabb esett a török-magyar portyázások vonalától, mint Veszprém, amely 1552 és 1683 között ötször cserélt gazdát. A városból a püspökség is elmenekült Sümegre, és csak 1628-ban térhetett vissza. Veszprém hosszú időn át, mint végvár, kizárólag katonai szerepet töltött be. Ezért Pápán a viszonylag nyugalmasabb, békésebb körülmények között, a XVI. századból több céh emléke maradt fenn. (Szabók 1510, mészárosok 1552, szűcsök 1570, molnárok 1572.) A XVII. század elejétől pedig egymás után sorakoznak a céhekre vonatkozó adatok. 1606-ból a csapók, 1608-ból a borbélyok, 1609ből a vargák, 1613-ból a kovácsok és a takácsok, 16x4ből az aranyművesek, 1621-ből a csizmadiák, 1626-ból a gombkötők, majd 1660-ból a bognárok és az ácsok, 1661-ből a fazekasok, 1678-ból pedig az asztalosok céhére vannak adataink. így a XVII. század hetvenes éveire a kézműipari céhek szakmák szerinti teljes skálája kialakul. Az eddig teljesen magyar jellegű kézművesség körében csak ekkor bukkannak fe! az első német elemek. Veszprémben ezzel szemben csak a XVII. század derekától kezdve vannak adataink a céhekről, amikor már valamivel nyugalmasabb idők köszöntöttek be. így a takácsok céhéről 1644-ből, a vargákéról 1646-ból, a szűcsökéről 1652-ből, a csizmadiákéról 1661-ből, a borbélyokérői 1667-ből, a gombkötőkéről 1672-ből, a csapókéról 1675-ből, a lakatosokéról 1676-ból, az asz9 A PÁPAI TAKÁCSCÉH PECSÉTJE (1613)