Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

dasági szerepe, a nagyobb települések, városok lakossága körében a mezőgazdaság kezd visszafejlődni, a földművelés és állattenyésztés helyett a szőlőgazdaság, majd elsősorban a kézműipar és a hozzákapcsolódó kereskedelem indul fejlődésnek. A családi jellegű, önellátó gazdaságok megszűnnek, a háziipar helyébe a kézműipar lép. Kialakul az árutermelés, a piac. Elsőnek az élelmiszeripar, a mészárosok és a pékek tevékenységére támad fel az igény a városok hús- és kenyérellátásának biztosítása érdekében, majd sorban a bőr-, ruházati és vasipa

r legfontosabb ágai is kialakulnak. Az árutermelesésa piac létrejöttével fellép a konkurrencia, a verseny. A verseny kizárására, vagy legalábbis korlátozására, a piac monopolizálására irányul az iparűzők szervezkedése. Kerete a céh. Működését, belső hierarchiáját a feudalizmus jellegzetes intézménye a kiváltság, a privilégium határozza meg. A céhek kiváltságait a városi tanács, vagy a földesúr, esetleg maga az uralkodó foglaltatja írásba, adja ki, illetve erősíti meg. A céheket tehát a gazdasági szükségszerűség hozta létre, de első megjelenési formájukat a középkor szellemének megfelelően sűrűn át- meg átszőtték a vallásos elemek. Ezért sokáig úgy gondolták, hogy a céhek vallásos társaságokból alakultak ki. Valóban egy-egy oltár körül tömörültek az egy mesterséget folytató kézművesek, és testületüket gyakran az oltár védőszentjéről nevezték el. Testületileg jelentek meg az egyházi szertartásokon, és halottaikat maguk temették el. Ugyanakkor egy utcában is laktak, közösen vettek részt a városfal meghatározott szakaszának vagy bástyájának védelmében, és a tűzoltás is az ő feladatuk volt. A városi lakosság jelentős részét a kézművesek alkották, így a céhek a városi élet legfontosabb szervezetei lettek. Az „előkelőbb" céhek tagjaiból kerültek ki jórészt a városi tanács tagjai és a bíró, a céhtagság együtt járt a polgárjoggal, így a céhtagság és a céhmesterség tulajdonképpen előiskolája lett a helyi önigazgatásnak, a városi tanácsban való részvételnek és a bírói tisztségnek. A középkori Európa egységes társadalmi-gazdasági formája, a feudalizmus és ideológiája a kereszténység / továbbá a kézművesek mindenfelé egyformán jelentkező közös érdeke az egymástól távol, függetlenül kialakult céhtestületeket már igen korán egységes, egész Európát átfogó, hatalmas nemzetközi szervezetbe, a céhrendszerbe tömörítette. Ez a spontán létrejött, országhatárokat nem ismerő szervezet különösen a vándorlegények vándorlásával tartotta fenn a kapcsolatot az egyes céhek között, minden központi szerv, vagy irányítás nélkül. Törvényei és szokásai az egyes céhek rendtartásaiban és életében bámulatos egyöntetűséggel jelentkeztek. A céhrendszer évszázadokon át igen jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatokat teremtett a háborúktól sújtott, soknyelvű és sokfajú széttagolt Európa városai között.