Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

lata leginkább Veszprém megyében terjedt el. A 6 vagy 8-szegletű, többnyire színes ablaküveggel körülvett zárt fedeles rézlámpában gyertya égett. Hosszú nyelénél fogva vitte egy-egy kísérő a koporsó mellett. A lámpa tetejét a céhjelvény díszítette, fölötte kereszt. A lámpák használata annyira elterjedt, hogy még a protestáns céhek is használták, így a leányfalusi evangélikus fazekasmesterek és a híres szentkirályszabadjai bognárok is. Ez utóbbiak - kálvinisták lévén - a céhjelvény fölötti koronára nem keresztet, hanem csillagot helyeztek. Az elhalt mester fejfájára vagy sírkövére néha még a XX. században is rávésték a mesterség jelvényét (Veszprém, Nagyvázsony). A céhek egyrésze nemcsak saját halottait temette el, hanem a falu, vagy város más módosabb emberének temetését is vállalta. Ilyenformán a temetkezési vállalatok elődeit láthatjuk bennük. Innen származik az a népi kifejezés, hogy „büszke, mint akit céhvei temetnek", amit olyan emberre mondtak, aki nagyra tartotta magát. SZENTGÁLI TAKÁCS CÉHLÁMPADÍSZ (1839) A céhlámpákat rendszerint a templomban, vagy a sekrestyében tartották. Az olaszfalusi takácsok, a zirci kőművesek, a vázsonyi bognárok, a szentgáli takácsok, a tüskevári molnárok céhjelvényes lámpái részben még ma is templomokban találhatók - és idősebb iparosok temetésén még itt-ott használják is őket - részben a múzeumok kiállításain láthatók. A többnyire már gyári