Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A DEVECSERI CSIZMADIACÉH BEHÍVÓTÁBLÁJA (1670) A céhmester irányította azután a céh életét, kötelessége volt legalább negyedévenként céhgyűlést összehívni, hogy azokon a céhtagok ügyes-bajos dolgait eligazítsák. Ezeket hívták kántorgyűléseknek (kántor = quattuor = négy = negyedéves). A gyűlés összehívására egy sajátos ősi forma szolgált az ún. „táblajaratás". Minden céhnek megvolt a maga táblája, amelyet funkciója miatt később behívótáblának neveztek. Rendszerint kb. 15X25 cm nagyságú, fából vagy fémből készült jelvény volt, amelynek körülhordozásával a céhtagokat a gyűlésbe összehívták. A tábla, illetve a rajta ábrázolt céhjelvény vagy címer akár festve, akár kifaragva, akár domborítva - éppen úgy, mint a pecsét - azt igazolta, hogy felmutatója hivatalos üzenettel jön, a céhmester küldi. Többnyire a legfiatalabb mesternek, az ún. szolgálómesternek volt a kötelessége a behívótáblával körüljárni és a mesterekkel a gyűlés időpontját szóbelileg közölni, de némely helyen egyik mesternek kellett a másiknak átadnia, amíg az a kibocsátó céhmesterhez vissza nem ért. Később az írásbeliség terjedésével a behívótáblák egyik felére pecsétviasszal felragasztották az írásbeli üzenetet, majd olyan táblákat készítettek, amelyekre már kis szelence volt erősítve a levelek befogadására. 46