Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A vándorévek leteltével, a remek elkészítésével, a taksa lefizetésével és a mesterasztal elköltésével végre teljes jogú mester lett a legényből. A mesterréválás nehézségeit kevésbé érezték meg a mesterek fiai. Vándorlási idejüket csökkentették, olcsóbb remeket készíthettek és rendszerint csak fél taksát és fél mesterasztalt fizettek. Ugyanezekben az előnyökben részesítették az olyan legényt is, aki mester leányát, vagy özvegyét vette feleségül. MESTERÉLET Végigkísértük az iparos pályára lépett gyereket inas évein, ott voltunk felszabadulásánál, belepillantottunk legényéletébe, láttuk a társpoháradást, mellészegődtünk hosszú vándorútján, ott voltunk a remekelésénél, résztvettünk a dús mesterasztal-lakomán: a gyermekből felnőtt lett, az inasból a céh teljes jogú tagja. Lássuk most már a mester életét a céh keretén belül. A mesterek a céh egyenjogú tagjai voltak. Mesterségüket kiváltságlevelükben foglalt szigorú szabályok szerint, bizonyos meghatározott területen és körben, kizárólagos joggal folytatták. Gondosan őrködtek biztosított jogaik felett, abból semmit sem engedtek és ezért éles, elzárkózó harcot folytattak más céhek és különösen az ún. kontárok ellen. Kontároknak nevezték azokat a céhen kívüli iparosokat, akik nem céhbeli mesternél tanulták szakmájukat, a céhekben előírt felszabadítási díjat nem rótták le, inas-, legény- és vándoréveiket nem töltötték ki, remeket nem készítettek, a céhtaksát nem fizették meg és mesterasztalt nem adtak. A céhek monopolhelyzetét leginkább ezek a kontárok veszélyeztették, akiknek nagyrésze a nincstelen parasztokból került ki. Az elnyomorodó parasztság nagy tömegei ugyanis, mivel a mezőgazdaság már nem tudott részükre megfelelő megélhetést biztosítani, az ipar felé fordultak, de ott szemben találták magukat a céh szigorúan zárt szervezetével, amelynek sáncai mögé bejutni, főleg anyagi okokból, nem voltak képesek. A céhek küzdelme különösen a XIX. század elejétől erősödik meg a kontárok ellen és legtöbbször abban nyilvánult meg, hogy kiváltságlevelük előírásaira hivatkozva súlyos pénzbüntetés kiszabásával, áruik és szerszámaik elkobzásával igyekeztek a kontárokat a piacról kiszorítani. Az így elkobzott áru egy része a céhet, másik része a földesurat illette meg. A veszprémi csizmadiák által elkobzott árut pl. a céh és az uraság megfelezte. A mesterek általában igen kevés legénnyel és inassal dolgoztak. Elsősorban maguk végezték el a munkát, de a falusi és mezővárosi életforma úgy alakította életmódjukat, hogy jórészük nyáron inkább mezőgazdasági munkával foglalkozott. Még a legtehetősebbek is igyekeztek mezőgazdasági ingatlanok, elsősorban szőlőbirtokok szerzésére. Rendtartásuk szigorúan kikapcsolta közülük a verseny kialakulásának bármilyen le-