Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

hetőségét, a megyei árszabások, az ún. limitációk pedig maximálták az árakat. Ilyenformán a céhek az árutermelés igen alacsony fokán elégítették ki a piaci szükségleteket. A mesterek évenként céhmesterválasztó-gyűlést tartottak a céhmester házában, vagy a céhházban. Ez az ún. céh napján történt, amely rendszerint az illető céh védőszentjének ünnepére esett, vagy újévre, vízkeresztre, esetleg karácsony másnapjára. Ekkor szavazattöbbséggel megválasztották az új céhmestert. A választás után ünnepélyes farsangi menetben, zene és énekszó mellett vitték át a céhládát az új céhmester házába. A céhládakísérés ősi szokása Veszprém megyében igen A HERENDI VEGYESCÉH LÁDÁJA (1846) sokáig fennmaradt. A herendi iparosság még a XX. század harmincas éveiben is kegyelettel őrizte a vegyes céh ládáját. A ládatisztelet és kísérés szokása ebben az időben még olyan élénken élt az idősebb mesterek emlékezetében, hogy a veszprémi múzeum akkori igazgatójának felkérésére az idős iparosok bemutatták előtte a céhmesterválasztással kapcsolatos céhgyűlés és ládakísérés szokásának jeleneteit. Ekkor készültek az ezeket megörökítő fényképek. Ilyenkor, a céh napján - de sok más alkalmat is találtak rá - került sor a mesterasztalokhoz hasonló nagy evés-ivásokra. Ezeket /ö/éo^Ároknak nevezték. A nagyvázsonyi asztalos-, kőműves-, ács- és esztergályoscéh még 1872-ben, a céhek megszűnésének évében is nagy lakozást rendezett, melynek elszámolásából kiderül, hogy malac, „bornyú" és marhahús szerepelt az étlapon, de nem hiányzott a kávé és a füge sem. Játékkártya ára és a „hangászoknak" adott összeg is olvasható a kiadások között. A legnagyobb tételt természetesen a 3 akó bor tette ki.