Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A s^állásjelvény valamilyen szilárd anyagból, többnyire sziluettszerűen kivágott, legtöbbször kis üvegszekrénybe beépített, színes, ízléses összeállítása volt a mesterség legjellegzetesebb munkaeszközeinek, vagy termékeinek. Ilyenek pl. a zirci kőműves, ács, cserepes és kőfaragó legények herberg-jelvényei, vagy a veszprémi péklegényeké (1868). A veszprémi molnárok jelvénye mély üvegszekrényben egy vízimalom belsejének élethű kicsinyített mását (makettjét) tartalmazza. A vándorlegények számára az atyamester, a dékány útján kerestetett munkát, és amennyiben így munkába tudott állni, felvették a legények társaságába az ún. kis társaságba. Felvételéért egy bizonyos kisebb összeget kellett fizetnie. Ez volt az ún. „Auflaggeld". Lefizetése ellenében nevét a legények könyvébe beírták. Ezenkívül társpoharat is kellett adnia, hacsak nem tudta igazolni, hogy a társpoharat másutt már megadta. A veszprémi asztaloslegények társaságának a XIX. század első feléből származó jegyzőkönyve szerint az idegenből jött legény először is „fremtet ült", (fremt = Fremd = idegen) azaz alávetette magát a felvételi szertartásnak. Az idegenből jött legényt, miután illő módon elmondotta az előírásos köszöntést, az atyamester, a bejárómester és a dékány alaposan kikérdezték körülményei felől, elsősorban arról, hogy hol és hány esztendeig tanulta a mesterséget. Ennek igazolására szolgáltak a különféle bizonyságlevelek (kundsehaftok), később pedig 1816, illetve 1830 után a vándor könyvek. A VESZPRÉMI SÜTŐCÉH „HERBERG" JELZŐ CÍMERE (1868)