Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

A VESZPRÉMI SZÍJGYÁRTÓ (1840), NÉMET SZABÓ (1768), NÉMET VARGA (1755) ÉS KOVÁCSCÉIf (1789) PECSÉTJE december 31-e volt azon vasárnap, melyen délután három órakor segéd lettem. Fekete frakk, búzavirágszínű kék pantallón, fehér mellény, piros nyakkendő volt öltözetem. Fejemen fehér posztóból készült fekete viaszkosvászontetejű sapka volt, lábaimon feszes kordováncsizmák. S midőn a nevezett vasárnap mindjárt ebédután fel valék öltözve, apámmal elmentünk Silingerhez (a céhmesterhez), hol már minden készületek, melyek a szabaduláshoz tartoztak, meg voltak téve. Alig is voltam a műhelyben félóráig, behívtak a már együttült tisztelt grémiumba és elkezdtek egymás után a sebészurak egyről-másról az anatómiából kérdezni, melyre midőn mindegyikre tűrhető kielégítőleg megfeleltem, felszabadíttattam. Éppen hármat ütött a nagytemplombéli toronyóra, midőn már mint segéd kiléptem tanító principálisom háza kapuján. . ." LEGÉNYAVATÁS Az inas azonban felszabadításával még nem lett azonnal teljes jogú legény. Rendszerint félévi ún. apródbéresség után lépett be a legénytársaságba. 27 A legény társaságokat (legénycéheket) a Dunántúlon kis-