Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

művesek és kőfaragók céhe alakul meg. Veszprémben ugyancsak a XVIII. században tűnnek fel a német vargák, a kalaposok, az ácsok, kőművesek és kőfaragók céhei. Ezek - eltérően a XVII. századi magyar céhektől - már általában német jellegűek. Részben az új németes divat, részben a barokk kor lázas építő lendülete hívja őket életre. A III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt szervezett német telepítések és bevándorlás a megye lakosságának összetételét jelentősen megváltoztatták. Ekkor alakultak a jórészt német telepesek között a zirci és városlődi céhek és ekkor németesedett el aránylag szembetűnően Veszprém megyében maga a céhrendszer is - igaz, hogy inkább csak bizonyos meghatározott szakmák területén. Ugyanakkor a magyar céhek továbbra is erősen tartják magukat és sokfelé még újak is alakulnak, Somlóvásárhelyen, Tüskeváron, Cseszneken, Szentgálon, Szentkirályszabadján, Tapolcafőn. Takácsiban, Vaszaron stb. A céhvilág tehát a XVI-XVII. századtól kezdve igen széles körben és területen bontakozott ki a megyében. A céhek száma sokkal nagyobb volt, jellege pedig jóval magyarabb, mint azt általában gondolnók. A céhrendszer mély gyökereket vert nemcsak a mezővárosokban, hanem a nagyobb falvakban is. A dunántúli céhek magyarságára jelentős hatással volt az a speciális körülmény is, hogy főleg a XVIXVII. században a szegényebb nemesemberek egyáltalán nem idegenkedtek az iparűzéstől és nem egy Veszprém megyei céh egészében, vagy túlnyomó többségében nemesemberekből állt. (Pl. a pápai borbély, csiszár, csapó, mészáros és molnárcéh.) Veszprém város iparosainak 6o°/

0-a még 1828-ban is magyar nemzetiségű. A napóleoni háborúk átmeneti gazdasági konjunktúrája, az emelkedő terményárak és a nyomukban fellépő magasabb igények a XIX. század elején az iparcikkek iránti keresletet is érezhetően megemelték. Ez a Veszprém megyei céheknél is bizonyos fejlődést eredményezett. A céhek száma a történelmi Veszprém megye területén megközelítette a 140-et. Veszprémben és Pápán közel 30-30, Devecserben és Várpalotán több mint 10-10, Nagyvázsonyban 9, Zircen 7 céh működött, de Városlődön, Somlóvásárhelyen, Tüskeváron és Szentgálon is legalább 3-4 különböző céh fennállásáról tudunk. Ezenkívül még 23 községben volt 1-2 céhszervezet. Különösen elterjedtek a falusi közszükségleti igények kielégítésére szolgáló szakmák. 28 takácscéh, 17 csizmadia, varga és cipész, 13 kerékgyártó, kb. ugyanennyi kovácscéh, 10 szabó és szűcscéh tagjai dolgoztak a megyében. A közellátással kapcsolatos iparok céhei természetesen csak a városokban szerveződtek meg. így mészároscéh csak Veszprémben, Pápán és Devecserben működött, a sütőknek pedig csak Veszprémben, Pápán és Zircen állt fenn céhük. A differenciáltabb szükségleteket kielégítő és nagyobb szakértelmet igénylő iparok is csak a népesebb mezővárosokban alakultak meg. így a gombkötők, a harisnya* és kesztyűkötő kapcások, a magyar és német kalaposok, valamint a borbélyok (seborvosok) csak Veszprémben és Pápán, az ácsok, kőművesek és kőfa- I 2