Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

talosokéról 1677-ből hallunk. A többi mesterségek céhe csak a török végleges kiűzése után, a századfordulón (tobakok 1692, bognárok 1698, fazekasok 1703, molnárok 1708), vagy még ennél is később, a végleges konszolidáció beálltával, a szatmári béke után szerveződnek meg. A VÉGVÁRI CÉHEK A XVII. század magyarországi viszonyai között kialakult és hosszú időre állandósult végvári élet, a céhes ipar területén is speciális helyzetet teremtett. Az iparcikkek közül elsősorban a végvári katonaság hadfelszerelési szükségletét kellett kielégíteni. így különösen az erre alkalmas összetételű céhek jöttek létre ezeken a helyeken. Ezek a céhek elsősorban a bőr- és vasipar mesterségeit egyesítették: a szíjgyártók és nyergesek lószerszámot, nyerget, a kovácsok patkót, a lakatosok zablát és kengyelt, a csiszárok pedig kardot gyártottak. A végvárak mesteremberei egymásnak adták át a céhszabályaikat és azokat nem a városi tanács, sem a földesúr, sem pedig a király, hanem a várkapitány erősítette meg. így kapták a nagyvázsonyi végházban ,,lakozó és vitézlő" csizmadia, lakatgyártó, szíjgyártó, csiszár, szűcs és ötvösmesteremberek rendtartásukat 1657-ben a „kiskomáromi végház" mestereitől, a nagyvázsonyi szabók pedig 1691-ben a „veszprémi végházban lakozó nemes szabó céhbeli jámbor mesteremberektől". A tihanyi vár kovács, csiszár, szíjgyártó és nyereggyártó céhe 1711-ben adja át rendtartásait a veszprémi mestereknek és még Peremartonban is működik ilyen egyesült kovács, lakatos, csiszár és szíjgyártó céh (1699), amely aMezőföld kézműveseit tömöríti a hadiiparba. Meg kell jegyeznünk, hogy a végvárak céhes iparosai egyidejűleg az őrség tagjai is voltak, katonai fegyelem alatt állottak, neveikkel a zsoldlistákon is találkozunk. A XVII. században Devecserben is alakul néhány céh, a csizmadiáké 1676-ban, akik a pápai végházból kapják rendtartásaikat, majd a szabóké 1677-ben és a takácsoké 1696-ban. Palotán ugyancsak a XVII. század végére tehető az első céhek megalakulása és kétségtelen, hogy ekkor már működtek a vargák, szabók, csapók és bognárok céhei. A XVIII-XIX. SZÁZAD A XVIII. században főképpen az új igények és a békés építő munka követelményeit kielégítő mesterségek képviselői alakítanak céheket. így Pápán 1721-ben a II cipészek, 1726-ban a kalaposok, 1745-ben pedig a kő-