Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

cigányvajda és magával hozott egy botdarabot, amelyen rovások voltak bevágva. Ezek a rovások mutatták a gondjaiban levő egyedek számát, amely 120-ig ment. Vendéglátó házigazdám tekintélyére támaszkodva felhasználtam az alkalmat arra, hogy a cigánynyelv tárgyában néhány kérdést intézzek hozzá. A nyelv ti. elsőrendű fontossággal bír az ezen nép eredete felől uralkodó feltevéseink szempontjából. Akinek nincs ezirányú tapasztalata, nem tudja felfogni, mennyi nehézségbe ütközik az, hogy ilyen műveletlen néptől értelmes választ kapjunk nyelve dolgában. Mindnyájan tudjuk, milyen nehéz szóról szóra fordítani egyik nyelvből a másikra. De ezeknél az embereknél, akik sohasem mérlegelték az egyes szónak fontosságát, akik alig tudják, hogyan bontsák mondataikat egyes szavakra, a fordítás fáradságos és majdnem lehetetlen. Ha az ember egy szót kérdez, ők egész mondattal felelnek. S ha még egyszer kérdezzük, akkor teljesen más fordulatot adnak a mondatnak, vagy valami új alakot tesznek bele. így volt ez a mi cigányunkkal, aki a végén belefáradva kérdéseinkbe könyörögve kért, hogy bocsássuk el. El is engedtük, de azzal a feltétellel, hogy estére visszajön. Öt óráig tartó fáradozásunkkal mintegy ötven szóból és kifejezésből álló gyűjteményre tudtunk szert tenni. (514-521.) Nagykanizsára menet száznál több szekérrel találkoztunk, amelyeket párosával fehér ökrök húztak. Katonai fuvarból jöttek és más teher híján takarmánnyal megrakodva hazafelé igyekeztek. Az utat dombok és völgyek élénkítették és amikor egy megritkított tölgyesen haladtunk át, semmi sem hiányzott a táj szépségéből. A szemhatárt sehol sem szakították meg hegyek, de a környék elég változatos volt ahhoz, hogy tökéletes tájképet adjon. Kiskanizsára érkeztünk, azután Nagykanizsára. Ez utóbbi fontos város mint egyike azoknak a fő központi piacoknak, amelyek Dél-Magyarország terményeit összegyűjtik és Sopronba, illetőleg Bécsbe szállítják. Két vagy három elfogadható utcája van. Egy rendház is áll itten, a barátok a környékbeli templomokat szokták ellátni. SzentMiklós Nagykanizsától mintegy két mérföldnyire fekszik. Csakhamar odaértünk. Szent-Miklós kis falu. A parasztkunyhók szabálytalanul vannak a gyümölcsösök között elszórva az emelkedő terepen. A szemközt levő magaslaton a Festetics-uradalomhoz tartozó tisztilak és gazdasági épületek állanak. Az első dolog ami meglepett, amikor a gazdatiszti udvarba léptem, a vaskapcsos deres volt. Az uradalmi intézők használták, amikor engedetlen parasztokra botbüntetést szabtak. Amikor a keszthelyi tiszti hivataltól hozott levelemet átadtam, a legszívesebben fogadtak. A főintéző vezetésével még napszállat előtt bejártam a gazdaságot. Nagyon is beláttam, hogy Szent-Miklós azon birtokok közé tartozik, amelyeknek gazdáját legjobban lehet irigyelni az országban. A birtok állománya körülbelül 2000 hold